Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 12 egyleteknek, illetőleg ezek révén a német prot. egyház­nak is meg kellett osztoznia, mi, hogy minél súlyosabb és megszégyenítőbb legyen, arról úgy a klerikálizmus, mint a szociáldemokratizmus érthetőleg igyekezett gon­doskodni. Érdekes, hogy e kérdésben a német protes­táns közönség két nagy pártra szakadt, a szerint, a mint inkább a vidék, vagy a főváros szempontjából ítél­ték meg azt. A vidék a maga puritánabb erkölcsében, a Mirbach üzleteit feltétlenül elitélte s nem habozott leplezetlenül kifejezést adni a szégyennek sem, a melyet az egyház szempontjából e dolog felett érez. Viszont a berlini körök a társadalmi szokásokban keresték a bot­rány mentségét s azon gondolatnak adtak kifejezést, hogy Mirbach ez ügyben tulajdonképen csak a millieu áldozata, a melyben mozgott. Szerintök Mirbach csak nagyban cselekedte ugyanazt, a mit a mai fővárosi tár­sadalom (sőt a vidéki is!) divatszerűen tesz, a mely bazárokat, tombolákat, konczerteket, színelőadásokat, táncmulatságokat stb. rendez jótékony célra, hogy bizonyos egyletet, intézményt, templomot stb. pénzhez juttasson. Divatból százakat dobunk ki szívesen a „jóté­konyság" címén ott, a hol egyébként egy fillért sem áldoznánk. És hányan „áldoznak" csak azért, hogy cse­rébe bizonyos kitüntetést nyerjenek! Nos hát Mirbach báró csak ezt a módszert követte, csak ezt a társadalmi gyengeséget aknázta ki. Hogy mily sikerrel, mutatja az, hogy míg ezelőtt 15 évvel Berlin iy 2 millió evangelikus lakosának összesen 37 templom állott lelkiépülés szem­pontjából a rendelkezésére, úgy hogy 1—1 templom híveinek száma 80—140 ezer között váltakozott; s hogy míg akkor hasztalan törték a fejüket azon, hogy lehetne az államnál egy nyolcmillió» templomépítési kölcsön­alapot kieszközölni: azóta a lefolyt 15 év alatt, a neve­zett két egylet buzgalma folytán, melynek lelke Mirbach volt, Berlinben és környékén 55 templom épült 31 millió márka költséggel, nem is említve egyéb egyházi kultúr­intézménynek, például ama 15 betegápoló intézetnek a létesítését, a melyekben mintegy 120 diakonissza gyako­rolja a keresztyén szeretet áldott munkáját. Valóban, ha így áll a dolog, Mirbach megérdemli részvétünket; ám e részvét azért nem lehet igazolás is. Igaza van töké­letesen a „Christliche Welt" című előkelő német egy­házi lapnak, a mely kijelenti, hogy inkább maradt volna a híres Vilmos császár emléktemplom felépítetten, sem­hogy ilyen áron ; s bizony nyal igaza van abban is, a midőn a jótékonyság igénybevételének ilyetén módjára vonatkozólag, mint normális elvre, Schleiermacher egy Efez. 4, 28 felett tartott beszédének a következő passzu­sára utal: „Nem irtóznék-e bárki, a ki [örömest segíti elő a jótékonyság ügyét, olyanok áldozatát elfogadni, a kiknek vagyonát szennyfolt takarja? Vájjon mernők-e kegyes és jólelkű adakozók neveit egy társaságba hozni gyanús nevekkel ? Legyünk szigorúak szemben minden jótékonysággal, a melynek nem a legtisztább lelkiisme­retesség az indítéka." Valóban, a Mirbach-eset alkalmas, hogy bennünket is magunkbaszállásra késztessen, a kik­nél a jótékonyság szintén inkább csak divat és törtetés, semmint a szív szeretetérzelmének megnyilatkozása, holott pedig csak az a jótékonyság igaz és keresztyénileg erkölcsös, a mely Jézus az intését tartja zsinórmértékül, hogy ne tudja a bal kéz, mit cselekszik a jobb. Barde Eduárd, f Meghalt Barde Eduárd, genfi egyetemi tanár, a keresztyén ifjúsági egyesületek világ­szövetségének elnöke. Nevét protestáns közönségünk „Mártha és Mária" című, a Magyar Prot. Irodalmi Tár­saság „Házi Kincstár" vállalatakép kiadott munkájából ismeri. E könyvében, melyet Weitbrecht stuttgarti lel­kész munkája után a francia szellem szabadságával irt, fiatal leányoknak akarja megjelölni az utat, a melyen járva az élet mindennemű viszonyában magukon mutat­hatják be a keresztyén nőeszményt, a mint Mártha és Mária egyesített képében ragyog felénk. Könyvét magyarra Vargha Gyuláné fordította le. EGYHÁZI ÉLET. Protestáns Esték. Pozsonyban a theol. akadémián a Protestáns Estéknek már tizenhetedik sorozata zajlott le a mult ádventben. A látogatottság állandó s a közön­ség örömest özönlik erre a helyre, a hol hite élesztő lehelletet, tudásvágya egészséges táplálékot talál. Az első estén Kovács Sándor theol. akadémiai tanár olva­sott fel a protestáns nemzeti költészetről, a második estén Raffay Sándor, a Theol. Szaklap szerkesztője Tamás evangéliumát ismertette s Albert József két mesét s egy lirai költeményt mutatott be. A harmadik este Jónás János felsőbb kereskedelmi iskolai igazgatóé volt, a ki Jób könyvéről szóló tanulmányának egy részletét olvasta fel s közben az ó-testamentom e remekművé­nek általa készített szép fordításából mutatott be jellemző részeket. Az érdekes tanulmány és sikerült fordítás leg­közelebb megjelenik egy folyóiratban. Az Őrálló olvasói a mai tárcában közölt mutatványból meggyőződhetnek a fordítás kiváló értékéről. A negyedik s utolsó estén Schrödl József mutatta a pozsonyi egyház történetéről szóló s készülő munkájának egy érdekes szakaszát. Dr. Masznyik Endre pedig Józan M. Testvériség című költeményének felolvasásával berekesztette a tanulságos és építő ádventi estéket Báró Solymosy Ödön országgyűlési képviselő, a fehér-komáromi egyházmegye felügyelője, az Evang. Theologusok Otthonában, boldogult édes atyja, id. b. Solymosy László emlékére 4000 koronás alapítványt tett. Az alapítvány jövedelme egy fehér-komáromi jeles szor­galmú s feddhetetlen jellemű magyar hazafias érzésű ifjúnak szóló ingyen hely fedezetéül szolgál. Isten áldása legyen az adakozón és adományán 1 Választás. A szendi evang. gyülekezet boldogult Hering Lajos örökébe általános szótöbbséggel Piri Károly pápai segédlelkészt választotta lelkészül. A VI szabad királyi városi esperesség utolsó gyűlése Kassán, 1904 decz. 13-án. Kedélyes ismerkedésre jöttek össze a VI szabad királyi városi esperesség legkiválóbb férfiai e hó 12-én este Kassa városának Európa szállodájában, hogy ba­rátságos beszélgetés közt tárgyalják a másnapi, tör­ténelmi nevezetességű gyűlés ügyeit. Vagy 11-ig együtt maradt a társaság, azután ki-ki nyugovóra tért, hogy erőt gyűjtsön a másnapi teendőkhöz. Ködös, nyirkos napra ébredtek az esperesség tagjai. „Zum Abschiednehmen just das rechte Wetter", mint Scheffel mondja híres búcsúdalában. Hisz búcsúzni jöt­tek ide is az esperesség képviselői kelétről és nyugatról. Nyolc után megjelent egy küldöttség Dianiska András esperes szállásán és itt Draskóczy Lajos eper­jesi lelkész hívta fel az esperest megható szavakkal, hogy jönne ezen utolsó gyűlés megtartására. Épp ilyen meghatottan felelt az esperes és akkor megindultak mindnyájan Benczúr Géza esp. felügyelő lakására, hol megint az esperes beszélt és a felügyelő felelt hasonló borongós hangulattal. Kilenckor rövid reggeli istentisztelet tartatott. Meg­szólalt a Steiger tanító által játszott renovált orgona és szállt-szállt a zsolozsma ég felé : Maradj meg kegyelmeddel. Draskóczy Lajos lépvén azután a szószékre, gyönyörű imádságot mondott, melyben megköszönte Isten eddig

Next

/
Oldalképek
Tartalom