Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-31 / 14. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 136 tetőled, zavard meg azokat, hogy szétfolyjanak, mint a viasz a tűztől, minden én munkáim ; legyenek olyanok, mint a por a szél előtt, minden gondolataim, és dicsőítsen s magasztaljon fel az én romlásom is, — örömest beleegyezem, csak lelkemnek, a te szerető, tégedet óhajtó és egyedül hozzád fohászkodó jegyesednek légy irgalmas. Ne gyönyönyörködjél annak romlásában, de gyakorold ítéleteid szigorát testemen az időben; itt égess, itt vágj, mert bármit cselekszel is, mindig benned reménykedem és tégedet szeretlek; tudom ugyanis, hogy vétkeim megérdemelnek minden ideiglenes rosszat, melyet reám bocsátottál; megvallom, hogy az örökkévalót is megérdemlem. És itt alávetem magamat irgalmadnak; és míg a te mélységes gondviselésed, igazságod, bölcseséged és irgalmad keblére kegyelmedtől gyámolítva vígan sietek, fogadj fel engem, világosíts meg és ha neked tetszend, segíts meg azokban, a melyekhez dicsőségedért, egyházad gyarapodásáért, felebarátom javáért fogok, hogy búban-bajban fiad keresztjét csókolgatva, menjek be az örökségbe, melyet a téged szeretőknek és követőknek megígértél. Amen. OKTATÁSÜGY. A Luther-Társaság tankönyv-pályázata. A Luther-Társaság megbízásából nt. Hörk József, mint a társaság tankönyvi osztályának elnöke pályázatot hirdet egy ev. szellemben megírandó és a hatodik középiskolai osztálynak szóló világtörténeti tankönyv írására. Csak örömmel vehetjük tudomásul, hogy a LutherTársaság vállalja magára a tankönyvek kiadását oly gymnasiumi tárgyakra nézve, melyekben igen fontos, hogy a protestáns szellem bennök hamisítatlanul megnyilatkozzék és taníttassék. Igen helyes és szükséges is a további intézkedés, hogy az egyetemes gyűlés által jóváhagyott művet államilag is engedélyeztetni fogják. Helyes ez azért, mert az állami felülbírálat biztosítékot nyújt arra nézve, hogy abban a tankönyvben a protestáns szellem kidomborítása nem fog felekezetieskedéssé válni; szükséges azért, mert középiskoláink államsegélyesek lévén más tankönyvet mint államilag engedélyezettet alkalmazni nem szabad. De megütközést keltett bennem a pályázatnak azon passusa, hogy az így approbált könyv a mélt. és főtiszt, püspök urak útján minden ev. középiskolába be fog vezettetni. Úgy tudom, hogy a tankönyvek megválasztása és megállapítása az illető szaktanárok megokolt előterjesztése alapján a tanári testületeknek hatáskörébe esik. Nemcsak az eddigi gyakorlat, rendtartásunk világos intézkedései is a tanári testületek feladatává teszik a tankönyvek megválasztását. A rendtartás 16. §-a azt mondja: Tankönyvekül az egyetemes gyűlés által jóváhagyott könyvek kasználandók, az államilag engedélyezettek csak annyiban, a mennyiben egyházunk tanaival, szellemével, történeti fejlődésével ellenkezőt nem tartalmaznak, a mit szemmel tartani a tanári testületnek feladata. A 17. §. rendelkezése szerint pedig az évzáró értekezleten állapi tandók meg a tankönyvi változások. A tanári testületek autonómiáját sértené tehát az olyan intézkedés, mely szerint a püspökök valamely tankönyvet az összes főhatóságuk alatt álló középiskolákba bevezettethetnének. Ha az a tankönyv jobb lesz az eddig megjelenteknél, mert hisz van most is protestáns szellemben megirt protestáns szerzőtől való történeti tankönyvünk, akkor semmi kétség, hogy a szaktanárok, illetőleg tanári testületek készségesen alkalmazni fogják. Ez esetben még csak püspöki ajánlatra sincsen szükség. De nem ismerhetem el azt, hogy a püspöknek joga volna valamely tankönyvet, akár a legjobbat is, a középiskolákba kötelező használatra bevezettetni. Pozsony, Márton Jenő tanár. Szerkesztői megjegyzés. A fent közölt felszólalásra, a melyet az ügy érdekében közöltünk, megjegyezzük, hogy püspökeinktől távol jár még gondolata is az iskolai önkormányzat megtámadásának. A mint viszont iskolát sem tudunk elképzelni, mely püspökének megokolt jó tanácsára tankönyv dolgában is készséggel ne hajtana. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Coligny-emlék. F. évi február hó 16-án leplezték le II. Vilmos császár és nagy közönség jelenlétében Coligny Gáspárnak, a „párisi vérmenyegző" alkalmával legyilkolt francia hitvalló admirálisnak s hugenottavezérnek az emlékszobrát Berlinben, a mely a cs. k. vár déli oldalán van felállítva. II. Vilmos császárt Colignyhoz ősrokoni kötelékek fűzik. Coligny Lujza nevű leánya orániai Vilmosnak, Németalföld megszabadítójának volt a felesége — ennek Lujza Henrietta nevű unokája pedig I. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemhez ment feleségül — s így ősanyja a jelenlegi német császári háznak. II. Vilmos, hogy ezt az emléket állíttatta, — a családi kegyeletet egyesítette a hithős iránt való tisztelettel. Schiller ünneplése. Schiller halálának százéves emlékünnepére, mely f. évi május 9-ére esik, Németország tudományos s egyházi körei nagyon készülődnek. Nála eszményibb, magasabb szárnyalású, finomabb érzésű és tisztább erkölcsű költője a németeknek nincs. Maga Goethe is elismeri, hogy reá is legáldásosabb hatása volt Schiller barátsága s közvetlen melegségü költészete. Goethe mondta Schillerről azt, hogy: „0 igaz ember volt, nekünk is olyannak kellene lennünk". Kis János, Szemere Pál, Szász Károly, Váró Ferenc, Vargha Gyula nálunk lelkes hívei voltak neki, költészetének hatása alatt állottak s műveit is átültették nyelvünkre. Több művét ismeri minden ember. Megütközéssel hallja mindenki azt az ünneprontást, hogy a bécsi Burgszínház igazgatója, Schlenther, nemrégen a „Don Carlos"-t úgy alakította át, hogy mindazokat a helyeket, a melyek a katholikus egyházat s annak papságát kétes világításba állítják, törölte, mert — úgymond — azok a katholikus egyház ellen való támadások s azokat megtűrni nem lehet! „Don Carlos"-nak ezt a Schlenther által katholizált kiadását a klerikális „Vaterland" tetszéssel s helyesléssel fogadta, de még kevesli ezt s azon óhajának adott a minap kifejezést, hogy a 3. felv. 4. jelenetében előforduló „infamis gyónási titkot" is kihagyta volna. „Ezt is ki kellett volna hagyni! Ez — úgy látszik — a bíráló figyelmét kikerülte". Általában azon fáradoznak klerikális körökben, hogy Schiller összes műveit katholizált szöveggel adják ki; s azt is állítják, hogy Schiller balladáinak szembeszökő katholikus jellemvonásuk van. De ezt nem lehet állítani. Schillernek soha eszeágában sem volt, hogy valamely felekezet uszályhordozója legyen. Ideális gondolkozása közelebb áll az evangelikus valláshoz, mint a katholikushoz. Különben is evangélikusnak született s szülei házában igaz protestáns szellem és kegyesség uralkodott. Egy ideig Mosernek, a buzgó evang. lelkésznek volt kedves tanítványa s maga is evang. papi pályára lépett volna, ha az isteni gondviselés másként nem intézi. A szentírást ifjú korában nagy szeretettel