Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-31 / 14. szám

I. év. Budapest, 1905. március 31. 14. szám. EVAIGELIIUS ŐEÁILÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Imádság. Székács József. — A kereszt. Stromp László. — Tárca : II. Rákóczi Ferenc fejedelem imádsága törökországi útja előtt. — Oktatásügy. A Luther-Társaság tankönyv-pályázata. Márton Jenő. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. Felhívás. Raffay Sándor. •— Szerkesztői üzenetek. Imádság. Máté 26. 39. v. Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár én tőlem, mindazáltal ne úgy legyen, mint én akarom, hanem a mint te akarod Az Úr szomorúságában Istenhez fordul. Ha tanítványaira még" oly biztosan számíthatott volna is, érezte, hogy gyötrelmeivel legméltóbban annak színe előtt jelenhetik meg, a ki a szívek és vesék vizsgálója, a ki belát lelkünkbe, a ki mind elég jó, mind elég hatalmas méltányolni és meghallgatni könyörgésünket, ha szent akaratával megegyezik. „Én Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár én tőlem". Krisztus tudta, hogy neki a halált el kell szenvednie, mert ez a megváltás elengedhetetlen feltétele volt s így lehetetlenért könyörgött. Tanúsága ez annak, hogy a szív hasonlít a hajóhoz, mely vihar és hullámok közt vergődik a biztos kikötő felé. Az Úr is gyötrelmei között egy pillanatra azt hiszi szívében, hogy a váltság munkája lehetséges volna az ő halála nélkül is. De gyötrődő lelke mintegy magába tér, legyőzi gondolatát: Ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint Te. Hogy ez lehetett nagy lelkének gondolatmenete, az is mutatja, hogy második könyörgése már engedelmességbe olvadt, mert így imádkozik : Atyám, lia el nem múlhatik tőlem e pohár, legyen meg a te akaratod! Az első könyörgésnél még Jézus mintegy válaszra vár, de a midőn a rettenetes éj csendjében nem hangzik semmi szózat, siet kijelenteni, kétszer egymásután, hogy megnyugszik atyja akaratán. Máté megjegyzi, hogy harmadszor is azon beszéddel szólva imádkozott. Jézus könyörgése engedelmességgel végződik s ő Atyja akaratának feltétlenül meghódol. Minket is meglátogat Isten csapásokkal s terhöket érezve, enyhülést és békét keresünk. Ne támaszkodjatok ilyenkor egyedül emberekre. A vergődő Jézus tanítványai is elszunnyadtak. Mert ha jól esik is a nemes lelkek részvéte, a csapást fejünkről el nem hárítja. Siessetek ilyenkor az Úrhoz, ő nem hagy segedelem nélkül, ha Jézus módjára fohászkodtok: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Ez a puszta fohász, a szívnek ez átadása Isten kezébe, midőn színe előtt panaszát kisírja, lelki élvezet, könnyebbség, béketűrés és bátorság kútfeje. És ha az éjben nem hangzik fel a várva-várt szózat? Ha könyörgésünk válasz nélkül marad? Meg tudunk-e akkor nyugodni Isten akaratán, mint a mi Urunk? Jer, sajátítsuk el tőle azon valóban isteni lelkületet, mely abban a tudatban, hogy Isten akaratát teljesíteni kell zúgolódás nélkül, bátran, elszántan üríti ki a sors azon keserű poharát, a melyet végtelen bölcsesége töltött meg számunkra. Székács József. A kereszt. A kereszt a mi ker. hitünk szent jelvénye, váltságunk drága záloga. Tudjuk, hogy a kereszt „zsidóknak botrány, pogányoknak bolondság", de nekünk hívőknek „Isten hatalmát és bölcseségét" jelenti meg az, s jaj annak, a ki a keresztet meggyalázza avagy kigúnyolja. Á kereszt a mi ker. életünk normáló elve. — „Vita crucis — via salutis". A keresztyén hívő élete valójában a Krisztus követése — az ő keresztjének hordozásában. Erkölcsi feladata — keresztre feszíteni bűnös hajlamait napról-napra, óráról-órára, a mint egykor a Krisztusban keresztre feszíttetett minden bűn. Azért igaz a régen hangoztatott elv is: „Per crucem ad lucem..." De jaj annak, a ki ez elvet aprópénzre váltva, könnyelműen a tömeg közé szórja s a keresztet így a kihívott nyilvános botrány céltáblájává alacsonyítja. A mint hogy ez legújabban ismételve megtörtént a budapesti tudományos egyetemen. Lapunk előbbi számában ráutaltunk a mozgalomra, a mely hazai oktatásügyünk e büszke fellegvárában