Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-24 / 13. szám

124 1905 Szivünk sugallja, lelkünk követeli, hogy a midőn a Fiúhoz törekszünk, ennek teljes megértése végett útközben édes anyjánál is megállapodjunk. És leteszszük az ő sírjára is a szívbeli benső szeretetnek és tiszteletnek koszorúját. És üdvözöljük őt lelkünkben s vele üdvözlünk minden kegyes és hű édes anyát; és hálával köszöntjük őt és vele a mi édes anyánkat is, a midőn így szólunk: „Üdvözlégy Istennek kedveltje! Az Úr veled vagyon és te áldott vagy az asszonyok között". (+)• A nők joga. Nem írok feminista cikket. Az Őrálló, mely a tiszta keresztyén világfelfogás hirdetését tűzte ki célul, nem szegődhetik oly tanok szolgálatába, a melyek a nőt egyéniségével és természetével össze nem férő viszonyok közé állítják és belőle ezen a réven torzalakot formálnak. Az egész nőkérdésnek csak egy kis mozzanatát ragadom ki és vizsgálom meg ez alkalommal. Igaz, hogy talán ezen a téren legerősebb a régi keresztyén álláspont ós az új divatú secessiós feminisnuis összeütközése. A nők alkotmányjogi helyzetét értem, vagy mondjuk, szavazójogát. A feministák az egyenlőtlenség kiáltó bizonyságát látják abban, hogy választójoguk csak a férfiaknak van. Csupán férfit lehet közhivatalra megválasztani. Noha az emberi nemnek talán számra nagyobb fele nő, a faj és élet fentartásában az anyaság, a gyermeknevelés réven óriási részök van. a közügyek intézéséből tisztára ki vannak zárva, az úgynevezett közakaratnak sem részesei, sem végrehajtói nem lehetnek. Szemökben a férfi zsarnokságának és a 110 megalázásának feltűnő példája ez az egyenlőtlenség, a mit semmi észszerű ok nem igazol, egyedül az önzés és hatalmi érdek. A nők belevonása a politika és társadalom idegpusztító, kedélygyilkoló tusáiba közhit szerint ellenkezik a családi tűzhely érdekeivel. A családnak központja, vonzóereje, ékessége a nő kedélye, lelki műveltsége, szive nemessége és szeretete. A megfáradt családfő mellette pihen meg, e tulajdonságok melegétől kap új erőt és ösztönt nagy eszményekért való harcra, hasznos alkotásokra. A megriadt gyermek lelkébe az édes anya lelkéből pattannak a szikrák. Mint nevelők sokkalta inkább bírják a hatalmat, sokkal biztosabban és határozottabban irányítják a jövőt, mintha szavaznának. A küzdelemben való részvétel letörli lelkökről a gyengédséget, eldurvítja érzéseiket, s mivel az önuralom náluk ritkább, közéleti szereplésüknek a családi élet vallaná kárát. Gladstone nagy szabadelvű létére ez alapon ellenezte a nők általános szavazójogát. Van olyan vélemény is, mely a nőt itélő tehetsége viszonylagos gyengeségénél fogya egyáltalán nem tartja alkalmasnak arra, hogy a közakarat megalakulásához hozzájáruljon. Evang. egyházunk a demokrata ideált egyházi alkotmányában meglehetősen megközelítette s a nők befolyásának érvényesítésére alkalmas módot talált. A keresztyénség az absolut egyenlőség vallása; a nő társadalmi felszabadulása általa ment végbe. E felszabadulásnak jogi folyománya az, hogy jogai is legyenek a közösségben. Itt annál inkább helyén van, mert a vallásos élet első sorbaji a kedély és érzelmi világ dolga, ebben pedig a nők gazdagabbak a férfiaknál. Sok egyházi munkát a nők jobban el tudnak végezni, mint a férfiak. Buzgóságuk rendszerint mélyebb és állandóbb. Bensőségre hajló lelkök nem élhet a vallás tápláléka, éltető levegője nélkül. A gyülekezeti életben e szerint a nőknek ép akkora rész jut, mint a férfiaknak. A teljes egyenlőség elvileg megvan egyházunkban a két nem között; a munkafelosztás gyakorlati érdekével azonban együtt járt az, hogy a férfiaknak az egyház kormányzata, a nőknek inkább a belső építés jutott osztályrészül. Egyházunk alkotmánya a kormányzatból sem zárta ki a nőket teljesen. Az önálló s a gyülekezet terheihez hozzájáruló nőknek megengedi a meghatalmazás útján való szavazást. Tulajdonképen egy sorba helyezi őket a más községben "lakó férfitagokkal, a kik jobbára szintén képviselők útján szavaznak. így meglehetős szerencsésen eltalálta a középútat, a midőn a jogot megadta, a joggyakorlás alkalmas módját megjelölte, de egyúttal gyengédebb leiköket óvja a harcok és viták izgalmaitól. A régi magyar törvénynek az a szakasza, mely a főúri özvegyeknek követküldő jogot engedett az ország gyűlésére, demokratikus alapon új életre kelt a mi egyházi jogunkban. A fejlődés azonban aligha áll meg ezen a ponton. A közszellem lassanként megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy a nők személyesen gyakorolják szavazójogukat, vagy legalább legyen választásuk a két mód között. Yoltaképen ilyen intézkedés elvi reformot már nem jelentene, csak az alkalmazás, végrehajtás módosítását. Az elvet elismerte egyházunk már akkor, a midőn a szavazójogot megadta. Szokatlannak hagyományainkba ütközőnek sem mondhatjuk. Túl a Dunán van egy kis leánygyülekezetünk, más vallású tenger közepette ; a hívek legnagyobbrészt vegyes házasságban élnek s csodálatos véletlenből éppen a férfiak jobbára katholikusok. A csekély számú evang. férfinép értelmes emberekben oly szegény, hogy alig akad gondnoknak való ember. Ebben a gyülekezetben a nők emberemlékezet óta teljes joguak s tökéletesen egyenlők a férfiakkal. Ez idő szerint éppen az asszonyok az egyháznak legerősebb oszlopai; nélkülük az iskola már az államé volna. Az anyaegyház elkészítette a leánygyülekezetet szervező szabályrendeletet, ámde végrehajtása keresztútra állította az egyházmegyét. Ha érvényt szerez az E. A. rendelkezésének, akkor a kis filia hagyományos rendjét megbontja, jövőjét kockáztatj buzgó s áldozatra kész asszonysereget elkeseríti. Talán nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy e gyülekezet fennmaradása fontosabb a törvény betűjénél. Lelkével, érzem, nem ellenkezik. Az E. A. revíziója küszöbén felhívjuk e kérdésre a vizsgálatra kiküldött bizottság figyelmét. Szükség van oly pótlásra, mely a nők személyes joggyakorlását is megengedi. Kötelezővé nem tenném, mert sok helyütt mégis csak célravezetőbb a jelenlegi állapot. Minden gyülekezet maga, szabályrendeleti úton állapítsa meg a nők szavazásának módját, a mint a helyi viszonyok kívánják. X. Y. Z. SZEMLE. A kereszt és az egyetem. Olvasóink bizony nyal emlékeznek még a sok botrányra, a melynek négy évvel ezelőtt a budapesti tud. egyetemen megindított ú. 11. „keresztmozgalom" volt az indítéka s a melynek csak nagy nehezen sikerült véget vetni. Nos hát e botrányokat tapintatos kezek ismét visszaidézik s ha az egyetemi