Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-10 / 11. szám

j év Budapest, 1905. március 10. || szám EYAMELÍKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Krisztus a hiv lélekhez. Kempis Tamás. — Névtár. Falusi pap. — Szemle. — Tárca : Egy halhatatlan ember halhatatlan munkája. Stromp László. — Egyházi élet. — Irodalom. Bölcseleti irodalmunk köréből. Dr. Szlávik Mátyás. — Szerkesztői üzenetek. Krisztus a hív lélekhez. Hallod-e, a mit az Úr szól hozzád a te lelkedben? Boldog

1 az a lélek, mely a hozzá szóló Urat hallja és szájából vigasztalást nyer. Boldogok a fülek, a melyek az isteni sugallat fuvalmát érzik és e világnak suttogásival mit sem törődnek. Boldogok, fölötte boldogok azok a fiilek, a melyek nem a lármás csengő-bongó hangra ügyelnek, hanem a belül oktató igazságra hallgatnak. Boldog szemek, a melyek a külső dolgok érintésétől behunyódnak és a belső dolgokra megnyílnak. Boldogok, a kik lelkük dolgait megértik és a mennyei titkok megértésére napról-napra törekesznek. Boldogok, a kik Istenben nyugosznak és e világnak minden akadékját, kötelét lerázzák magukról. Mindezeket vedd eszedbe én lelkem és az érzéki gyönyörűségnek kapuját csukd be, hogy tisztán r r hallhasd, mit mond benned az Ur. „En vagyok a te üdvösséged, én vagyok a te békességed, én vagyok a te életed/" Maradj én velem és békességet találsz. Hagyd abba a mulandó dolgok vadászását és járj az örökkévaló kincsek után. E világnak minden dolga csupa csalárdság. Mit használ minden teremtett állatja néked, ha a te teremtőd elhagyott téged? Azért vess meg mindent, a mivel a föld kínál és elfoglalja szívedet és tedd kedvessé magadat teremtőd előtt, hogy részes lehess az igaz boldogságban. Kempis Tamás, „Krisztus követéséről". Névtár. Evangélikus egyházunknak 1891-től 1903 végéig nem jelent meg egyetemes névtára. Álló tizenkét esztendőn át majdnem tisztán az Árvaházi naptár s más efféle kiadványok fukar közléseiből éldegéltünk. Közbejött a zsinat, a kerületek arányosítása, új egyházmegyék alkotása, anyaegyházak keletkezése, missiói körök szervezése, a politikai községek új beosztása s az időszak vége felé már ki sem ismertük magunkat a sok változás miatt. Időközben egyik-másik kerület külön névtár kiadásával próbált segíteni az pgetőbb bajokon. Végre, „az idők teljességében" megjelent a vártanvárt névtár, „a kit sok próféták látni óhajtottak". A szerkesztő neve révén közbizalom köszöntötte már jó előre és a midőn átlapozgattnk, elismertük, hogy eddigelé ez a névtár felelt meg leginkább céljának. Legteljesebb, mert összes intézeteinket szemléltető rajzban állatja elénk; benne vannak a missiói körök s a mi az én szememben egyik kiváló érdekessége, hogy helyenkint a községek lélekszámát, sőt a más vallásúakét is közli Pompás tájékozás arról, milyen viszonyok közt él, küzködik, vergődik egyik-másik árva gyülekezetünk. Az öröm és megelégedés italába azonban bele kell cseppentenem egy kis ürmöt. Ez az egész névtár majdnem tisztára hiábavaló munka. A szerkesztő sok izzadása, verítéke mintha terméketlen mezőre tékozoltatott volna el. A szép gonddal készült névtár már egy esztendő múlva sok tekintetben elavult és használhatatlan. A minap oszlott fel a VI szabad kir. városi esperesség s ez három egyházmegye újjáalakulását tette szükségessé. A dunáninneni kerület tisztviselői karában is nagyobb változások történtek. Apróbb változásokat ide jegyezni fölösleges. Hisz egész egyházi életünk folytonos hullámzásban van s ki győzné minden kis rnozzanását számba venni. Módosabb egyházak könnyű szerrel segítenek a bajon. Kiadják névtárukat évről-évre s az szinte hajszálnyi pontossággal mutatja az állapotok képét. Ámde nálunk nagy szeme van a forintnak, másra, életbevágóbb dologra is alig csurran-cseppen egy kis pénzmag. Az évi kiadásról tehát le kell mondanunk. Időnként azonban mégis szükséges új kiadás. Az a kérdés, hány évenként ? Tizenkét esztendei szünetet azt hiszem, mindenki soknak tart, valamivel kisebb számot kell tehát