Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
Teológiai Akadémia Ft 581.302 bevétellel és Ft 508.003 kiadással, Balatonszárszói üdülő Ft 154.483 bevétellel és Ft 139.446 kiadással, Protestáns Egyh. Üzemi Konyhája Ft 794.765 bevétellel és Ft 753.721 kiadással, Luther Márton Intézet Ft 4.999 bevétellel és Ft 4.963 kiadással, Egyetemes Sajtóosztály Ft 1.470.828 bevétellel és Ft 1.251.119 kiadással, Ezen a teljes ülésen rendben találta: az Egyetemes Egyház, a Nyugdíjosztály, a Déli Egyházkerület, az Északi Egyházkerület, a Diakóniai Osztály, a Lelkésznevelő Intézet és a Teológiai Akadémia 1960. évi költségelőirányzatait. 5. Az 1960. december 28-i teljes ülésben rendben találtuk: a Déli kerület 1959. évi zárszámadását 387.326 Ft végösszeggel, az Északi kerület 1959. évi zárszámadását 388.928 Ft végösszeggel, a Nyugdíjosztály 1961. évi költségelőirányzatát 670.330 Ft végössz. az Északi kerület 1961. évi költségelőirányzatát 372.064 Ft végössz. a Déli kerület 1961. évi költségelőirányzatát 372.260 Ft végössz. az Egyet. Sajtóoszt. 1961. évi költségelőirányzatát 1.594.060 Ft végösszeggel. Tisztelettel kérem jelentésem elfogadását. Az egyetemes közgyűlés a jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. m) Jelentés az üdülőkről Harkányi László egyetemes főtitkár jelentést tesz az üdülőkről. Az 1959. évi egyetemes közgyűlés arról szerzett tudomást, hogy az egyházi üdülőink –a balatonszárszói, a bagolyirtási és a mátraszentistváni – a Diakóniai Osztály kezelése alatt álltak. 1959. második felében az egyház vezetősége az üdülők ügyének intézését, a diakóniai lelkészi állás megszűnése után, az egyetemes főtitkárhelyettesre bízta. Azóta az üdülők ügyeit az egyetemes főtitkárhelyettes, levelezését pedig az egyetemes egyházi iroda intézi. Az üdüléssel kapcsolatosan örömmel kell megemlítenem azt a tényt, hogy üdülőinket egyre nagyobb mértékben veszik igénybe egyházi alkalmazottaink. A balatonszárszói üdülőben a vendégek kb. 95%-a, a két mátrai üdülőben pedig a vendégek valamivel több mint 50%-a az egyházi alkalmazottak közül kerül ki. Ezen örvendetes tény mellett azonban egyre nagyobb a probléma anyagi vonatkozásban. Bár mindhárom üdülőnk teljesen önálló s közegyházi segítséget csak a gyógykezeltetési offertórium, illetve az esetleges felújításokra, átalakítási munkákra kiutalt segélyek formájában kapnak, a jövőben meg kell találnunk annak a módját, hogy üdülőink nagyobb támogatásban részesüljenek és így megközelítsék felszerelési és ellátási nívójukban az állami üdülőket. Ugyanígy problémát jelent, – főleg a balatonszárszói üdülőnél – hogy jó néhány lelkészcsalád teljesen kiszorul az üdülőből azért, mivel nincsen szabályozva, hogy egy-egy család milyen hosszú ideig veheti igénybe a kedvezményes üdülést. Szükség lenne ennek rögzítésére. A két mátrai üdülővel kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy az Egyetemes Egyház tanácsa négytagú bizottságot küldött ki az üdülők ügyének felülvizsgálatára a tekintetben, hogy a két üdülő üzemeltetése
