Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1957. július 10.
a jegyzőkön, ügyészen és főtitkáron kívül a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottságba Válint János, Görög Tibor, Dr. Jugovics Lajos, Dr. Holeretzky Lóránd közgyűlési tagokat küldi ki. 2. b. A főtitkár-helyettes bejelenti, hogy a közgyűlés megalakulásával kapcsolatban Hernády Nándor apostagi lelkész indítvány tett mind az Egyházegyetem tanácsa, mind az egyetemes közgyűlés elé. Hernády Nándor kijelenti, hogy indítványát nem tartja fenn és nem kívánja annak ismertetését. Tudomásul szolgál. 3. D. Ordass Lajos püspök előterjeszti következő jelentését. Jelentése elé Máté 6:10. Igét s a Jézus nevét írta. Jézus Krisztus Urunk anyaszentegyházában a hívek az egyház megalapítása óta vallották, hogy az egyház és az egész világ történelmének egyetlen és korlátlan hatalmi Ura maga a mi Istenünk. A hívők közösségével együtt mi is ezt a vallomást tesszük, mert Isten kétségbevonhatatlanul megbizonyítja hatalmát. Ez a vallomásunk a múltak tapasztalata alapján nyugszik. Ebből fakad reménységünk is. A mérhetetlen ellentétek miatt szétosztott világban sok emberi bizonytalankodásban Istennek ez a hűsége az egyetlen megingathatatlan sziklaszirt, melybe meg tudunk fogózni. Akkor is, ha egyházunkra gondolunk és akkor is, amikor el akar csüggeszteni sok emberi erőtlenségünk megtapasztalása. Bizalmunkkal azért egyedül Őreá hagyatkozunk. Nem a magunk képességeire, nem saját törekvéseinkre, hanem kizárólag az Ő atyai szeretetére és hatalmára. Jézus Krisztus Urunk imádságát szólaltatjuk meg szívünk mélyéből: „Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Egyházegyetemünk utolsó közgyűlését 1954-ben, tehát három esztendővel ezelőtt tartotta. Az azóta megtett intézkedéseket, változásokat a tárgysorozat pontjai során a részletjelentések tárják majd a közgyűlés elé. Nem tudom átfogó pontossággal a közgyűlés elé tárni azokat a változásokat, melyeket Isten rendelése okozott azzal, hogy megszabta egy–egy egyházi munkásnak az élethatárát és a halálban elpihentette azokat, akik Egyházegyetemünk életében munkában állottak. Ha ugyanis részletezni akarnám – attól félek, hogy – hiányos névsort közölnék és ezzel akaratlanul is megbántást okoznék. Azért minden eltávozott testvérünkre gondolva, szeretném kifejezésre juttatni egyházunk köszönetét azokért, akik Isten hívó szavának engedelmeskedve hű szolgálatot végeztek közöttünk és szeretnék áldást mondani emlékezetükre. Csupán egy esetben teszek kivételt. Egyházegyetemünk élete élén égő lélekkel, útmutató bölcsességgel, fáradhatatlanul, hosszú időn át ott állott jellegzetes, erőteljes alakjával D. Kapi Béla volt dunántúli püspök. Elkísértük őt utolsó útjára Győrben. Élete jelentőségét egyházunk szempontjából méltatni nem egy rövidre szabott püspöki jelentésnek, hanem az egyháztörténet-írásnak a feladata. Mi itt – hitünk szerint – a viszontlátás reménységével búcsúzunk tőle, szeretteire Isten vigasztaló kegyelmét kérjük és azzal az imádsággal fordulunk Istenhez, hogy D. Kapi Béla életszolgálata nyomán engedjen egyházunkban még sok gyümölcsöt megérni. Az utolsó egyetemes közgyűlés óta eltelt eseményekkel kapcsolatosan már utaltam a részletjelentések tartalmára.
