Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1957. július 10.
Az utóbbi évek lelkészi utánpótlása erősen hanyatló számadatokat mutat, és – ha nem is túlságosan nagy számban – fájdalom, mégis érezhető számban távoztak el lelkészek szolgálati helyükről a hazánk életében lezajlott őszi események során. Munkáshiányunk van. Ezért aggaszt nagy mértékben, hogy a most záródó tanítási év végén teológiai akadémiánkról összesen egy végzett teológus indul el egyházi szolgálatra. Messze kellene visszamennünk magyar evangélikus egyházunk életének a múltjába, hogy ehhez hasonló példát találjunk, ha egyáltalában találnánk. Azért erről a helyről is szeretném elmondani a hívogatás szavát azok felé a fiatalok felé, akiket Isten Szentlelkével megérint, hogy lépjenek bátran az evangéliumhirdetők soraiba, hogy gyülekezeteinket megfelelő módon láthassuk el lelkészi munkaerőkkel. Teológiai akadémiánk elhelyezése tekintetében ismételten is megállapítottuk, hogy az nem a legalkalmasabb. Szeretnők idővel elérni ennek a fontos intézményünknek egészen megnyugtató elhelyezését. Fokozottabb mértékben kell ugyanezt megállapítanunk lelkészképző intézetünkről. Megtapasztaltuk sokszor, hogy nem bizonyult jó elhatároznak a lelkészképző intézetnek az Üllői úti egyetemes székházba való betelepítése. Ez az otthon nem nyújtja azokat a föltételeket, melyek szükségesek teológiai ifjúságunk elhelyezéséhez vagy tanulmányainak elvégzéséhez. Egyházegyetemünk vezetősége kötelességének érzi, hogy a jobb elhelyezés érdekében a szükséges lépéseket megtegye. A most zárult iskolai év különben is sok nehézség között folyt. Mind a Teológiai Akadémia, mind a Lelkésznevelő Intézet harci sérüléseket is szenvedett és ezért hosszú időn át szünetelt a tanítás munkája is. A Lelkésznevelő Intézet igazgatásában is voltak átmeneti zökkenők. 3. Magasabb képzettségű lelkészek érdekében igen szükségesnek látszik, hogy egyházunk évszázadokon át dívó szokása megint megvalósulhasson és a jobb tanulmányi eredményt elért, ígéreteket hordozó fiataljaink tanulmányainak kiegészítésére külföldi ösztöndíjakat vehessenek igénybe. Az Evangélikus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa készségesnek nyilatkozik arra, hogy kiváló fiataljainkat ilyen szempontból segítse. Szeretnők hinni, hogy államkormányzatunk is jól megérti azt az érdeket, mely egyházunk szempontjából emögött áll és segítségünkre lesz abban, hogy az ösztöndíjas helyeket igénybe is vehessük. 4. Belmissziói munkánk Az igeszolgálat különleges alkalmai azok a konferenciák, melyeken elcsöndesedésre gyűjtjük egybe egyházunk tagjainak egy–egy csoportját és azok az evangelizációk, melyeket egy–egy gyülekezetben sűrítetten igehirdetés-sorozat formájában végzünk. Úgy hiszem, meg lehet állapítani mindkettőről, hogy egyházunk igen széles köreiben váltott ki őszinte örömöt az a tény, hogy konferenciáink és evangelizáló szolgálatunk újra megindulhattak. Egyházunk ezekkel az alkalmakkal meglehetősen élénk ütemben él is. 5. Sajtónk Aligha van ma már ember, aki ne tudná, milyen nagy jelentősége van a mában a sajtónak. Egyházunk életében is. A magyarországi őszi események után bekövetkezett szünet sajtónk szolgálatában
