Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
Munkaközösségek munkájáról szóló jelentését. Az 1952. és az 1953. esztendő az Egyházmegyei Lelkészi Munkaközösségek életében döntő fontosságú fordulatot jelent. Ebben a két esztendőben találtuk meg az Egyházmegyei Lelkészi Munkaközösségek rendszeres és célravezető munkájának formáit. Ennek csak főbb vonásait emelem ki ebben a jelentésben. Az 1952. április 17-i országos Esperesi Értekezletünkön (II. értekezlet) terjesztettem elő a Lelkészi Munkaközösségek munkájára vonatkozó következő irányelveket: 1) Bizonyos tanulmányi eredményeket közösen alakít ki és ilyeneket 2) közkinccsé tesz, ha az 3) biztosítja a felsőbb egyházi vezetők és a gyülekezetben szolgáló papság véleménycseréjét és munkaösszhangját, ha 4) demokratikus szervezetté tud válni, mely közvetíteni tudja a lelkészi kar és a gyülekezetek kívánságait, kritikáit az egyházi vezetőség felé, és ha 5) egyházi problémák megoldását országos egyöntetűségben tudja biztosítani. Itt, és a következő, 1952. május 28-án tartott III. Országos Esperesi Értekezleten tett előterjesztésem alapján hozott határozatokkal rendeztük a lelkészi munkaközösségek állandó és kötelező munkamenetét, melynek alapján valamennyi munkaközösségi gyűlésen a következő munkarendet kell betartani: 1) Írásmagyarázat vagy közös úrvacsoravétel. 2) Közös bibliatanulmány. 3) Az országos kötelező tanulmányi anyag témái közül előadás vagy előadások. 4) A munkaközösség helyi programja szerint előírt előadások. 5) Az egyházi sajtóval való foglalkozás. 6) A lelkészi önsegéllyel való foglalkozás. 7) Esperesi bejelentések és egyházkormányzati intézkedések megvitatása. 8) Záró áhítat. A III. Országos Esperesi Értekezleten tettünk különös hangsúly arra, hogy a lelkészi munkaközösség főcélja az egyházmegye lelkészeinek az igehirdetésben való elmélyítése és a bibliatanulmány. Hálával mondhatjuk, hogy az elmúlt két esztendő alatt éppen ezen rendelkezések folytán is sikerült egész lelkészi karunk figyelmét az igehirdetésre irányítani. A lelkészi munkaközösségi értekezletek határozottan megerősödtek bibliatanulmányokban s az igehirdetés kérdéseivel való foglalkozásban. Ez az országos értekezlet rendelte el, hogy : 5. pont „minden lelkész köteles 1952. június 1-től kezdve minden prédikációjának írásos nyomát az egyházközség irattárában elhelyezni. Erre a célra az iktatókönyvben egy számot kell nyitni és az összegyűjtött prédikációkat évente egy kötegben elhelyezni. Esperesi és püspöki kiszálláskor ezt ellenőrizni fogjuk.” Az esperesek jelentéseiből és a püspöki kiszállások tapasztalataiból mondhatjuk, hogy ezt a rendelkezést a lelkészek mindenütt betartják, még abban kell lényeges előrehaladást tenni, hogy a lelkészek minél több teljesen kidolgozott igehirdetést tudjanak az irattárban elhelyezni és ne elégedjenek meg azzal, hogy általában csak vázlatokat készítenek. Az elmúlt két esztendő alatt bevált és igen rendszeressé lett az a munkamódszer, hogy országosan kötelező tanulmányi témákat adtunk ki. 1952– 53. munkaesztendőre, mint a lelkészi munkaközösségek országos vezetője, Dr. Vető Lajos püspökkel egyetértésben a következő anyagot írtuk elő: 1. A zsinati anyag