Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
évi törvény – a törvényre vonatkozó szabályrendeletekkel együtt – hatályát veszti. A 18. §. szerint a gyülekezetek egymást segítő, kölcsönös szeretetmunkáját a „Gyülekezeti Segély” végzi. A törvény előírja a Gyülekezeti Segély munkájának a megszervezését az egyházközségben, egyházmegyében, egyházkerületben, valamint az országos munka megszervezését. Ennek következtében a különböző fokozatú gyámintézetek nemcsak az 1952/53. évi gyűjtéssel és annak elszámolásával voltak elfoglalva, hanem kötelességük közé tartozott az átszervezés megindítása is. Nagy Miklós egyetemes gyámintézeti egyházi elnök Egyetemes Egyházunk elnökségének megbízása alapján 1953. május 28-án körlevéllel fordult a lelkészekhez, egyházmegyei, egyházkerületi gyámintézeti elnökökhöz, valamint az esperesekhez is. Ennek alapján tartoznak az egyházközségek 1953. június 30-ig befejezni és elszámolni a gyámintézeti gyűjtést. Ez minden gyülekezetben egyházközségi tanácsülés keretében történt meg, amely egyházközségi tanácsülés megválasztotta az új törvénynek megfelelően a Gyülekezeti Segély egyházközségi előadóját. Az egyházmegyék, illetve az egyházkerületek a gyámintézeti elnökségekkel kibővített egyházmegyei, illetve egyházkerületi tanácsüléseken végezték el a gyámintézeti munka lezárását, illetve a Gyülekezeti Segély egyházmegyei és egyházkerületi munkájának a megszervezését. Egyetemes fokon 1953. szeptember 30-ig kellett a megfelelő munkát elvégezni. A Magyarországi Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet utolsó évi rendes közgyűlését és vándorgyűlését 1953. szeptember hó 27-én tartott Celldömölkön. A közgyűlés hálás szavakkal emlékezett meg a Gyámintézet 93 éves munkájáról. Méltatta nagy alapító tagját, Székáts József püspököt, utódait, a világi őrtállókat és köszönetét fejezte ki mindama lelkészek, tanítók, tanárok, felügyelők, gondnokok és presbiterek iránt, akik hűségesen munkálkodtak a Gyámintézet mezején. De legfőképpen hála illeti azokat a híveket, akik mindenkor hűségesen támogatták a nagyjelentőségű szeretetszolgálatot. Nagy Miklós egyházi elnök az utókor számára való megörökítésül felsorolta az alapítványtevőket: Bognár Endre egykori lovászpatonai lelkészt, dr. Thébusz Aladár kúriai bírót, Ihász Lajos dunántúli egyházkerületi felügyelőt. Az alapítványi földek felajánlása, az alapítványi házak állami tulajdonba vétele mindenütt megtörtént az elmúlt esztendőben. A belügyminiszteri felülvizsgálati kérelmek ügyében azonban még nem kapott döntő határozatot a Gyámintézet. Kegyeletes szavakkal történt megemlékezés az 1952. december 13-án elhunyt Ziermann Lajos soproni lelkészről, aki 1922-től 1945-ig volt a Gyámintézet országos vezetője, s aki a Gyámintézetet az első világháború után igazán romjaiból építette fel. A közgyűlés jegyzőkönyve ugyancsak hálás emlékezéssel őrzi a Gyámintézet ügyészének, dr. Ruzsinszky Györgynek emlékét, ki mindig a legnagyobb készséggel bocsátotta a maga munkáját és idejét a Gyámintézet rendelkezésére. Amikor a 93 éves Gyámintézet félreállt, a közgyűlés Isten áldását kívánta a munkát folytató Gyülekezeti Segélyre és annak újonnan megválasztott munkásaira, kiknek nevét a jegyzőkönyv tartalmazza. Az említett 1952/53. esztendőben 134.000 forintot eredményezett a gyámintézeti gyűjtés. Ebből az összegből 63.000 forint felett rendelkezett az egyetemes gyámintézeti közgyűlés. A részletes elszámolást Péter Lajos pénztárs fogja ismertetni. A Gyámintézet tulajdonát képező írógépet a közgyűlés a vönöcki gyülekezetnek adományozta, megbízta az elnököt, hogy a Raffay-agendát és liturgikus füzetet ajándékozza egy fiatal lelkésznek, a 30 darab énekeskönyvet bocsássa a kerületi elnök rendelkezésére, az 1895ben ajándékozott ezüst gyűjtőserleg őrzésével az egyházi elnököt
