Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
4) Személyi rész A Luther Márton Intézet igazgatását az 1952. évben és az 1953. év első felében Benczúr László igazgató látta el, akinek itten kifejtett működéséért az Egyházegyetem köszönettel gondolhat vissza. Végül a megtett intézkedések és jelentésem tudomásulvételét, valamint a felhatalmazás megadását kérem. Az Egyházegyetem közgyűlése a jelentést tudomásul veszi. 12) Dr. Göttche Ervin egyetemes főügyész-helyettes előterjeszti az egyházi épületek tűzbiztosításáról szóló kivonatos jelentését. I. Az 1953. évi VII. tc. 10. §-a kötelezően előírja, hogy az egyházi épületeket és azok felszerelését tűzkár ellen biztosítani kell. Ez a kötelezettség nem új, mert a régi Egyházi Alkotmány 203. §-a is előírta. A megszűnt egyházkerületek az akkor magánkézben volt biztosítótársaságokkal külön kötöttek keretszerződéseket és bizonyos díjvisszatérítésben részesültek. Ennek a rendszernek az volt a hibája, hogy nem a lényegre helyezte a súlyt, tehát nem arra, hogy az egyházi épületek és a felszerelés teljes értékben legyen biztosítva, hanem megelégedett a biztosítási díjak befizetésének ellenőrzésével. II. Az állami rendelkezések a magánkézben volt biztosítótársaságokat felszámolták. Jogutódlással a biztosítási állományokat az Állami Biztosító vette át. Az egyházkerületeket is megszűntette az 1952. évi I. tc. és így mind a két szerződő fél személyében változás történt. Közben állami rendelkezések a magántulajdonban lévő házingatlanok felé a kötelező biztosítás intézményét is bevezették. Tisztázni kellett tehát azt, hogy az egyházi biztosítási állomány amennyiben tartozik a kötelező biztosítás hatálya alá. El kellett oszlatni azt a félreértést, hogy az önkéntes biztosítás csak állami vonatkozásban jelent önkéntességet és el kellett dönteni végül azt, hogy a régi keretszerződések mennyiben maradnak érvényben és hogy azokat az Állami Biztosító milyen módon veszi át és tartja fenn. Ezeknek a kérdéseknek tisztázása alkalmával az Állami Egyházügyi Hivatal igen nagy segítségünkre volt, mert az elvi kérdéseket az Állami Biztosítóval végeredményben az Állami Egyházügyi Hivatal tisztázta. III. Az Egyházegyetem elnöksége a két kerület elnökségével egyetértésben 1953. július 17-én keretmegállapodást kötött, amely újraszabályozta az egyházi épületek önkéntes biztosításának feltételeit és megállapította a díjtételeket. Ez a keretszerződés megszüntette a régi rendszer hibáit és az Állami Biztosító a templomépületek valódi értékére való biztosítás érdekében olyan alacsony díjtételt állapított meg, amelyet minden egyházközség meg tud fizetni és a felszerelés biztosításánál is biztosított a rendes állami díjtételekből 30%-os kedvezményt. Ezenfelül ez a keretszerződés lehetővé teszi, hogy az egyházkerületek azokat az egyházközségeket, amelyek biztosítási szempontból rászorulnak, megsegíthesse, mert erre a célra a befizetett díjak összességének 10%-a fog a két egyházkerület rendelkezésére állani, mint szociális alap.
