Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
Ez az egyezmény valóban „jól funkcionál”. Az Állami Egyházügyi Hivatal az Egyezménynek és az Alkotmánynak megfelelően gondosan őrködik afelett, hogy azok betartassanak. Nagy segítséget nyújtott az Állami Egyházügyi Hivatal egyházunk számára akkor is, amikor módot adott arra, hogy az 1954. évi január 1-től esedékes huszonöt százalékos államsegély csökkenés több mint három évre pótoltassék. Hadd fejezzük ki köszönetünket ezen a helyen is a sok jó segítségért az Állami Egyházügyi Hivatalnak, név szerint is Horváth János elnök úrnak, Vargha József elnökhelyettes úrnak és Veres Pál osztályvezető úrnak, rajtuk keresztül pedig Népköztársaságunk kormányának. Hitünk hálája mindenekfelett az Egyház Fejének, a mi Urunknak és Megtartónknak, a Jézus Krisztusnak szól. Ha valahol, úgy éppen az egyházban nincs helye a személyi kultusznak. Mindenkinek Megváltó és Megtartó Urunk iránti szeretetéből és hálából kell végeznie a munkáját ott, ahol van. A maga helyén mindenki fontos munkát végez, ha hitből engedelmeskedve, szeretetben munkálkodik. Jelentésemben hadd mondjak azért köszönetet általánosságban minden munkatársamnak, az egyetemes felügyelőtől és püspöktársamtól fogva lelkésztársaimnak, hivatalink dolgozóinak, az egyházfelügyelőknek, a presbitereknek, az egyszerű hívek ezreinek, mindenkinek, aki az egyházában hitben, szeretetben és reménységben buzgón és odaadással munkálkodott. Az Egyház Ura áldja meg őket, Igéjével és szentségekkel legyen közel mindnyájunkhoz és közölje velünk szüntelenül isteni erejét, világosságát, bölcsességét és szeretetét. x x x Ha végignézünk Egyházegyetemünk tanácsán, fájdalommal gondolunk arra, hogy hiányzanak sorainkból néhányan, akik az elmúlt évben a minden halandók útján eltávoztak az élők sorából, nevezetesen Kemény Lajos, dr. Ruzsinszky György, dr. Bertha Benő testvéreink. Buzgó munkatársaink voltak mindnyájan. Néhai Kemény Lajos testvérünket különösen jól ismerte és értékelte sokra nemcsak egyháztanácsunk és egyházunk vezetősége. Akár a fővárosban, mint itteni egyházközségünknek hosszú időn át esperese, akár országszerte, mint a hazai lutheranizmus egyik melegszívű, bölcs, mélyen hívő vezéregyénisége, nemcsak köztiszteletben, hanem közszeretetben is állott. Amikor jelentésemben többször utaltam új törvényeinkre s azok áldásos eredményeire, hálával gondoltam arra, hogy zsinati törvényalkotó munkánk előkészítésében és lefolytatásában milyen értékes munkával, egyházszerető odaadással, tapasztalatainak és életbölcsességének milyen teljes latba vetésével vette ki részét Kemény Lajos. Egyházegyetemünk közvetlen alkalmazottai közül is értékes munkaerőt veszítettünk el Olt Vilms lelkésztestvérünk személyében. Halottaink értékes egyházépítő szolgálatáról hálás kegyelettel emlékezünk meg. Istent kérjük, adjon megfáradt, hozzátért egyházi munkásainak áldott pihenést és üdvösséget, hozzátartozóinak pedig vigasztalást a feltámadás és az örök élet evangéliumában. Kérem a mélyen tisztelt Tanácsot, felállva helyeinkről, csendesedjünk el néhány pillanatra, halottainkra emlékezve. x x x Legfiatalabb lelkészgenerációnk egyik tagja szép versben foglalja össze meggyőződését magyarországi evangélikus egyházunk mai életéről. Jelentésem befejezéséül ebből a kötelményből
