Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
legfontosabb szolgálata lesz a jövőben is. x x x Ahhoz, hogy egyházunk életéről rövid és mégis áttekinthető összképet kapjunk, az eddigieken kívül még sok mindent el kellene mondani. Szólni kellene arról, hogy kántorképzésünk, egyházi éneklésünk fejlesztése terén kántorképző tanfolyamainkon mi történik. Szólni kellene arról a nagy munkáról is, mely egyetemes levél- és könyvtárunk rendbehozatala érdekében folyik. Mindezekről az egyetemes közgyűlés részletes jelentést fog hallani. Az összkép kedvéért itt éppen csak említést teszek róluk, hogy így az elmondottakkal együtt lehetőleg teljes összefoglalását adjuk annak, ami magyarországi evangélikus egyházunk életét, munkáját jellemzi. Szervezet szempontjából 1952. és 1953-ban hozott új zsinati törvényeink szerint ez a munka országos egyházunk két kerületében, tizenhat egyházmegyében, 318 anyaegyházközségben folyik. Az országos jellegű és érdekű munkákat, amelyeket különösképpen igyekeztem jelentésemben ismertetni, új egyházi törvényeinknek megfelelően végzi az egyetemes iroda, illetve egyetemes egyházunk több szakosztálya. Egyre világosabban bontakozik ki az országos jellegű munka tagozódása azoknak a tapasztalatoknak megfelelően, amelyet az elmúlt években szereztünk. A sajtószolgálatot az Egyetemes Sajtóosztály, a szeretetszolgálatot a Diakóniai Osztály, a Nyugdíjosztály és a Gyülekezeti Segély végzi. Különös országos érdekű munkakört jelent a lelkészképzés és a teológiának, mint tudománynak a művelése, ami Teológiai Akadémiánkon és Lelkésznevelő Intézetünkben történik. Országos levéltárunk és könyvtárunk rendezése, hozzáférhetővé tétele szintén külön munkaágat alkot. Ezek a munkaágak és szolgálatok nemcsak hogy nem nélkülözhetők országos egyházunk életében, hanem ellenkezőleg feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egyházunk egészében az apostoli intelemnek megfelelően „mindenek ékesen és jórendben” menjenek végbe. Egyházi életünk rendezésében ugyanis nem merev elvek vezetnek bennünket, hanem tapasztalati adottságaink és lehetőségeink. Ennek felelnek meg új zsinati törvényeink is, amelyek nyilván éppen ezért váltak be az elmúlt év tanulságai alapján is olyan jól. Itt jelentem be, hogy ez év június 11-én mindkét kerület közgyűlést tartott. x x x Ahhoz, hogy egyházi életünket jól tudjuk látni, bizonyos perspektívára, távlatra van szükségünk. Igen fontos azért, amit külföldi egyházi látogatóink mondanak itt tartózkodásuk után egyházunkról. Ők pedig kivétel nélkül azt mondják, visszatérve hazájukba, hogy magyarországi evangélikus egyházunk élő egyház. Ennél többet és szebbet mondani egyházi életünkről, de más egyház életéről sem lehetne. Istennek adunk hálát azért, hogy ilyen jó bizonyságunk van. Őhozzá esedezünk, áldja meg továbbra is egyházunkat, hogy fogyatkozásai egyre jobban eltűnjenek és szolgálatát minél jobban végezhesse. x x x Világi síkon egyházi életünk és munkánk békés és zavartalan folytatását elsősorban Népköztársaságunk Alkotmánya biztosította és biztosítja. Nyilvánvaló az is, hogy a még előbb, 1948-ban megkötött Egyezmény döntő módon tette lehetővé egyházunk és a Magyar Népköztársaság közötti jó viszony kialakulását.
