Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
Gyülekezeteink, egyházmegyéink egyre szorosabban és erőteljesebben kapcsolódnak bele a szeretetnek ebbe a gyönyörű munkájába. Ugyanakkor minden gyülekezet keretén belül folyik valamiféle helyi szeretetmunka is. Ha a kezdet kezdetén ilyen hálára indítóan erősödik ez a munka, csak reménységgel nézhetünk egyházunk diakóniai munkájának további fejlődése elé. Az 1953-ban hozott törvényeink az egyházi szeretetszolgálat körén belül adott helyet a Diakóniai Osztályon kívül az Egyházegyetem Nyugdíjosztályának és a Gyülekezeti Segély intézményének, a gyámintézeti munka folytatójának is. Nyugdíjosztályunk még mind Nyugdíjintézet, nagyrészt államsegély formájában biztosította a munkából kiöregedett lelkésztestvéreink anyagi létfeltételeit. Egész egyházunk érdekét szem előtt tartva, mint a hívek közösségének engedelmes tagjai, megértéssel kérték nyugdíjazásukat az elmúlt évben 60 évesnél idősebb lelkésztestvéreink. Hadd köszönjük meg ezen a helyen is egyházszeretetüknek ezt a jelét is. Legyen életük hátralevő részén Istenünk gazdag áldása. És legyen áldás utódaikon is a gyülekezetekben. A fiatal erők paróchusi szolgálatba állásával szemmel láthatóan felfrissült a hitélet a gyülekezetekben. 1954. január 1-től Egyetemes Nyugdíjosztályunk révén magának egyházunknak kell gondoskodnia azokról, akik ezután vonulnak nyugalomba. Megvan a reményünk arra, hogy egyházunknak ezt a felelősségteljes munkáját sikerül jól megalapoznunk. Örvendetes, hogy a Nyugdíjosztállyal szemben az elmúlt éven megjavult a kötelezettségek megfizetésére vonatkozó morál. Kívánatos, hogy ebben a tekintetben is szilárduljon a helyzet, hogy így ezen a téren is eleget tudjon tenni egyházunk a követelményeknek. A Gyülekezeti Segélynek új törvényeink értelmében való átszervezése és áldott emlékű Gyámintézet munkája alapján éppen csak megtörtént s ebben az évben termi első gyümölcseit. Az elmúlt esztendő az átmenet éve volt. Hálát adunk Istennek, hogy az átalakulás nem okozott megrázkódtatást, sem az adakozásban való visszaesést. Megvan az okunk arra a bizakodó reménységre, hogy amikor a gyülekezetek segélyezése országos egyházunk egészének a szerves részévé vált, az eredmények még jobbak lesznek. Ezt igyekszünk biztosítani azáltal is, hogy minden esztendőben konkrét célokat tűzünk ki az országos adakozás elé. Így az idén tervbe vettük, hogy a Gyülekezeti Segélyre való adakozás eredményéből elsősorban a Lelkésznevelő Intézet melletti pesthidegkúti, továbbá a zuglói befejezetlen templomokat hozatjuk rendbe. x x x Ha az Igét tisztán és igazán hirdeti egyházunk, nem nézhet csak magára és nem szolgálhatja csak a saját ügyeit és életét. Isten igéje szolgálatra indít bennünket ebben a világban, ahová Isten akarata helyezett bennünket ebben a világban, ahová Isten akarata helyezett bennünket. Erre a szolgálatra sok indíttatást kapott egyházunk a közelmúltban a hazai határain belül és azon kívül is végzendő munkára. A haza határain belül az elmúlt években népünk nagy munkában volt. A hazát kellett újjáépíteni. Ezzel a munkával szemben nem lehetett közönyös az egyház és az egyház munkása. Hazafias kötelességünknek érezte egyházunk vezetősége és lelkészi kara, hogy a munkából a saját lehetőségein belül kivegye a részét. Különösen a békemunka terén fejtettünk ki figyelemre méltatott tevékenységet s mezőgazdasági téren dolgozó hittestvéreinkhez fordultunk ismételten is buzdító és útbaigazító tanítással és tanáccsal. Népünk jóléte és békéje olyan fontos, Istentől akart földi
