Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
néki. Ebben benne van az egyház a maga egészében, de benne vannak az egyes hívők is. Amikor egyházi életünket szemügyre vesszük, s amikor mintegy összképet akarunk rajzolni országos egyházunk életéről, akkor azt kell tehát néznünk, hogy az egyház miképpen végzi a lényeghez tartozó feladatát: hirdeti-e és miképpen hirdeti az Igét, kiszolgáltatja-e és miképpen szolgáltatja ki a szentségeket, a keresztséget és az Úr szent vacsoráját. Mindehhez hozzátartozik annak a szem előtt tartása, hogy az igeszolgálat és a szentségekkel való szolgálat révén mennyiben közösség a hívők közössége az egyház s az egyházon belül az egyes gyülekezetek és az gyes hívek miképpen tartoznak bele ebbe a közösségbe. x x x Az egyház elsőrendű és alapvető szolgálata az Igével való szolgálat. Egyházunk igeszolgálatáról kell tehát mindenekelőtt szólnunk. Külsőleg sokat jelent, hogy templomaink rendben vannak, a háborús pusztításnak templomainkkal kapcsolat következményei nemcsak hogy megszűntek, hanem esztendőről-esztendőre új templomok, istentiszteleti helyek épülnek. Most, ennek az évnek az elején is öt-hat helyen foglalkoznak vagy egészen új istentiszteleti helyek létesítésének a kérdésével, vagy pedig azzal, hogy befejezik az elkezdett, de be nem fejezett templomok építését. Közelebbről az Ige hirdetése s a szentségek kiszolgáltatása az egész országos egyházban, annak minden templomában és istentiszteleti helyén zavartalanul folyik. Ugyanezt állapíthatjuk meg a bibliaórákkal s a konfirmációi oktatással kapcsolatban is. A vallástanítás államunk törvényeinek megfelelően fakultatív. Az igeszolgálathoz tartoznak a gyülekezeti, körzeti és országos jellegű konferenciák is. Vajon tisztán és igazán történik-e egyházunkban az igehirdetés? Az országos összképet véve figyelembe, kétségtelen javulásról kell számot adnunk. A szektás vonások egyre inkább eltűnnek egyházunk életéből, s az igehirdetés egész egyházunkban egyre egységesebb s teológiailag egyre tisztább lesz. Valami egészen különleges felelősségre ébredést kell észlelnünk ebben a vonatkozásban lelkészi karunk részéről. Ha azt vizsgáljuk, hogy lelkészeinket mi érdekli a legközelebbről és mivel foglalkoznak a legszívesebben, akkor mindenki, aki valamennyire is ismeri lelkészeinket, rögtön azt a választ adja, hogy az egzegézissel, vagyis a Szentírásnak minél jobb megértésével és megismerésével foglalkoznak a legszívesebben. Ha azt kérdezzük, milyen szakirodalom érdekli legjobban lelkészi karunkat, úgy hasonló a helyzet. Általában véve híveinkről is le lehet mondani, hogy az egyháztól és a lelkésztől szinte kizárólag azt várják, hogy Istennek Igéjét hirdesse tisztán és igazán. Az Ige tisztán és igazán való hirdetése s általában egyházi szolgálatunk jól végzése érdekében különösen jó szolgálatot tehet Teológiai Akadémiánk. Az a körülmény, hogy Akadémiánk immár közel fél évtizede a fővárosban végzi munkáját, kétségtelenül sokban hozzájárult ahhoz, hogy lelkészi karunk igeszolgálatában jó irányítás mellett jó munkát végezhessen. Az ország fővárosában együtt van, szinte egy élő szívet alkot egyházunk testében Akadémiánk s egyházunk legfelső vezetősége. Ez a körülmény egyre jobb eredményekre vezet. Lelkészképzésünknek s egyházunk szoros értelemben vett teológiai munkálkodásának vidéke elszigeteltségét megszüntette. Akadémiánk professzorait, az evangélikus hittudomány elsősorban hívatott munkásait nagy erővel és sok jó eredménnyel központi módon állította be egyházunk szellemi vérkeringésébe. Reméljük, hogy ezen a téren a javulás még nagyobb lesz és még jobb eredményekre vezet.
