Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
Az egyetemes közgyűlés tudomásul veszi a L. Sz. 1950. évi működéséről szóló jelentést. Tudomásul veszi a L. Sz. önkéntes feloszlását. Egyben a L. Sz. harmincévi működését jegyzőkönyvben megörökíteni rendeli. Tudomásul veszi, hogy a belügyminiszter a L. Sz. önként történt feloszlását és az arról szóló jegyzőkönyvet teljes terjedelmében jóváhagyta azzal, hogy a munkát egyházi keretben az Országos Lutheri Munkaközösség végzi. Ugyancsak tudomásul szolgál, hogy ezt a változást az Állami Egyházügyi Hivatal Elnöksége ugyanebben az értelemben szintén tudomásul vette. Tudomásul veszi a közgyűlés, hogy a L. Sz. helyébe lépő O. L. M. az 1950. szeptember 29-én megtartott egyetemes közgyűlés 37. jgyk.-i pontjában foglalt határozat értelmében a munkaközösség keretét és feladatkörét megállapító határozatok szerint az O. L. M. megalakult s hogy a hivatalból megállapított elnökségen, ügyvezető lelkészen és a közreműködésre rendelt, illetve hivatalból kijelölt tagjain kívül felkérte és behívta az alábbiakat: Kemény Lajos, Grünvalszky Károly, Gyöngyösi Vilmos, Muncz Frigyes, Sztehló Gábor, dr. Benes Miklós lelkészek, Aczél Miklós, Becht Rezső, dr. Felkay Ferenc, Major Béla, dr. Gyalog Dezső, dr. Mesterházy László, dr. Renner János, dr. Schneller Károly, dr. Bellusi Baross József, Weltler Jenő egyházhíveket, pénzkezelőül pedig Záhony János és Péter Lajos egyháztagokat. Nevezetteket az egyetemes közgyűlés megválasztja. A Lutheri Munkaközösséget az egyetemes közgyűlés megalakultnak jelenti ki, mint az egyházegyetem missziói bizottságának önálló osztályát és munkálkodására Isten gazdag áldását és kegyelmét kéri. 32. (Gy. D.) dr. Gyalog Dezső jelenti, hogy a Luther Társaság 1951. febr. 22.-én megszűnt. Vagyonát, mint célvagyont az egyházegyetem a sajtóosztállyal kezelteti. A közgyűlés elismerését és köszönetét fejezi ki azoknak, akik a Luther Társaság munkájában a múltban buzgó fáradozással és kitűnő hozzáértéssel részt vettek és kifejezi azt a reménységét, hogy ezek a szolgálati erők áldott gyümölcstermésben ezután is jelentkezni fognak. 33. (L. L.) dr. Lehet László a nyugdíjintézet ügyvivője az egyetemes presbitérium nevében beterjeszti a nyugdíjintézet 1950. évi működéséről szóló jelentést és annak jóváhagyó tudomásul vételét kéri. Az idevonatkozólag érvényben levő jogszabály szerint ennek az 1951. évi egyetemes közgyűlés elé tartozó jelentésnek a nyugdíjintézet 1950. évi életéről kell beszámolnia. A jelentés anyaga két csoportba osztható. Az egyikbe a nyugdíjintézeti bizottság munkájának bejelentést igénylő határozatainak ismertetése és a nyugdíjintézet várományosainak és ellátottjainak létszámára, valamint a nyugdíjintézet anyagi helyzetére vonatkozó adatok közlése tartozik. A második csoport a nyugdíjintézettel kapcsolatban vajúdó problémákat öleli fel. Az első csoport anyag a következőkben foglalható össze. A nyugdíjintézeti bizottság négy ülést tartott és 168 kérdéssel foglalkozott. Elvi határozatai közül csak az kíván külön bejelentést, (az 1950. szept. 13.-i ülés 2. sz. határozata), hogy a MELE megszűnése következtében a bizottság hivatalból tagjainak sorában a MELE elnökének a lelkészi kar más képviselőjével való behelyettesítése válván szükségessé az Orsz. Lelkészi Munkaközösség elnökének bekérése ment határozatba. Kívánatos, hogy az egyetemes közgyűlés is ebben az értelemben döntsön. Örvendetes tudomásulvételre megemlítendő még, hogy a bizottságnak tett
