Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
olyan hitben való megerősödési alkalmat rejt magában, amelyért nem ár a szárazföld otthagyott biztonsága, dicsősége és hatalma. Bizonyos, hogy a tanítványok is így néztek vissza a viharos tengeren való hajó útjukra, mikor átértek már a túlsó partra. Az egyház Ura azonban néha még azzal sem elégszik meg, hogy a biztos szárazföldről a hullámok taraján táncoló hajóba parancsolja övéit. Jöhet idő, amikor az Úr még a hajóból is kiparancsolja egyházát. Igaz ugyan, hogy Péter lelkesedésének az izgalmában maga provokálja ezt a parancsot, de lehet, hogy van olyan idő, amikor az egyház provokációja nélkül is elhangzik a parancs: „Jövel!” Micsoda ez a hajó? Pár szál deszka! Ki siratná meg, ha ezt is el kell veszítenie, ha nem volna alatta a tenger? Ez a pár szál deszka közte és a tenger között, ez jelenti számára, meggyőződése szerint az életet. Ha ezt is elveszíti, belekerül a minden pillanatnyi halálos kockázat életállapotába, mert ezt jelenti: járni a hullámok taraján. Sokan vannak, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy egyházunk olyan életidőszaka érkezett, mikor az egyház Ura a hajóból is kiparancsolja s mikor szembe kell néznie ezzel a problémával: Lehet-e járni a vizeken? Nincs földünk, amelyen keresztül a múlt tartotta a jelent. Nincs üzleti vállalkozásunk, amely által az egyház lényegétől és szolgálatától idegen gazdasági források önthetnék bővizű patakként az egyház céljaira a pénzt. Nincs adóbehajtási jogunk, amelyen keresztül elvehetnénk az egyház életéhez szükséges anyagiakat azoktól is, akiknek nem kell az egyház. Nincs iskola, amelyben a felnövő nemzedékben jövendőjének fundamentumát rakhatná le az egyház. És sok minden egyéb nincs. Lehet-e élni s járni ilyen biztonság nélküli talajon: a hullámok taraján. Péter története világosan mutatja, hogy lehet. Igaz ugyan, hogy Péter csak pár lépést tudott megtenni a vízen. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy lehet pár lépést nagy lelkesedéssel megtenni a kockázatos vizek tetején, de tartósan élni és járni ilyen körülmények között nem lehet. Péter nem azért kezdett el süllyedni, mert több volt a lépés, mint a lelkesedés, hanem azért, mert szemét levette Krisztusról és a szelet, a hullámokat nézve megrémült. Az egyház mindig tud járni a vizeken, amíg Krisztusra néz hittel, arra a Krisztusra, aki mindent pótol, de akit senki sem pótolhat, aki az ég s föld tenger Mestere, s aki a viharok idején sokkal csodálatosabban mutatja meg dicsőségét, mint a szárazföldi kenyércsodában. Viharok idején, vízen járó egyház előtt nő nagyra Krisztus. Ezért a tapasztalatért, hitben való megerősödésért magáért érdemes kilépni a hajóból. Milyen jó, hogy Jézus kishitű egyházát erős karjával a hullámok között is tartja, hogy ne merüljön el. Ez az átszögezett kéz az egyház biztonsága, fundamentuma, reménysége, mindene. Amíg ő a miénk, addig élni és járni tudunk hullámok taraján. Mihelyst Ő elvész szemünk elől, biztonságos száraz földön, dicsőség koronájának ígéretei közepette, tömegek harsogó éljen-rivalgásai közepette is a halál jegyesei vagyunk. Amidőn a magyarországi evangélikus egyháznak 1950. évi lelki életéről szóló jelentésemet összeállítottam nagyra nőtt előttem az anyaszentegyház hullámokon járó s egyházát hullámokon járni tanító s a hullámok között is elmerüléstől megóvó irgalmas Úr s álmélkodva látom mint nő egyházunkban is nagyra ugyanez a Krisztus. A lelki életről szóló részletes jelentést az alábbiakban terjesztem elő: 1. Egyházunk igeszolgálata 2. Egyházi munkások képzése 3. Evangelizációs munka 4. Belmissziói munka 5. Gyermek-munka 6. Ifjúsági munka 7. Diák-munka 8. Munka az egyetemi ifjúság között 9. Diakonissza munka 10. Egyes szeretetintézmények 11. Az egyetemes missziói bizottság szakbizottságainak munkája 12. Egyházi sajtó 1. Egyházunk igeszolgálata Egyházunk a jelentés időtartamául szolgáló időben is fenntartotta
