Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
hittudományi kar levált a pécsi tudományegyetemről és mint egyházunk Teológiai Akadémiája, folytatja tovább működését. Az azóta eltelt esztendő újabb fontos változást hozott lelkészképzésünk ügyében. Teológiai Akadémiánk Budapestre költözött. Nem akarok elébe vágni az erről a tárgyról szóló külön jelentésnek. Ennek a lépésnek egyháztörténeti jelentőségét bizonnyal csak a távolabbi jövő egyháztörténészei fogják kellő méltatásban részesíteni. Szeretettel köszöntöm Teológiai Akadémiánkat. Lelkészképző Intézetünket, annak tanári karát, előadóit és a teológus ifjúságot az ország fővárosában. Érezzék meg, hogy rajtuk az ország evangélikusságának a szeme, hiszen Akadémiánk az a műhely, ahol az egyház jövendő szolgái készülnek Isten Igéjének a hirdetésére. Egyházunk minden áldozatra kész Teológiai Akadémiájáért, viszont feltétlen hűséget és egész munkát kér és vár az Akadémiától. Teológiai Akadémiánk nemcsak a jövendő lelkésznemzedéknek felkészítő műhelye kell hogy legyen, hanem éppen olyan mértékben a teológiai tudomány sáfára s így lelkészi karunk tudományos színvonalon tartásának és továbbképzésének is állandó ösztönzője és elősegítője. Ezért nagy örömmel emlékezem arról a lelkészi továbbképző konferenciáról, amelyet az Akadémia ez év jún. 13–25-ig rendezett meg Sopronban. A konferencia rendkívüli látogatottsága s az ezen elhangzott előadások és eszmecserék színvonala megmutatta, hogy mennyire szükség van az Akadémia ilyen irányú munkásságára is. Amikor a konferencia megrendezéséért az Akadémia professzorainak itt köszönetet mondok, arra kérem őket, hogy ezt a munkát felelősségük tudatában folytassák és terjesszék tovább. A vallástanítás és tanügy Az iskolai és vallástanítási jelentést az annak részletes adatait az egyetemes tanügyi és vallástanítási bizottság külön terjeszti elő. Itt beszámolok arról, hogy a beérkezett jelentések szerint az egyes egyházkerületekben a vallástanítás az esztendő folyamán zavartalanul folyt, azonban az iskolai vallástanításban részesülők száma jelentős csökkentést mutat. Az 1950/51. tanévben 28.846 tanuló kapott vallásoktatást, és ez a szám 37% csökkenést jelent az ezt megelőző iskolai évvel szemben. Különösen jelentősek a csökkenések a városi gyülekezetekben. Kisebb a falusi és szórványgyülekezetekben. Javaslom, hogy a vallástanító lelkészeknek az egyetemes közgyűlés mondjon köszönetet nehéz munkájuk önfeláldozó végzéséért. Az egyetemes tanügyi bizottság engedélyezésére elfogadta és javasolja Kiss Samu: Magyar protestáns egyháztörténet című tankönyvét, mely az általános iskolák VI. osztálya számára készült. A többi osztály számára a már eddig is használt vallástanítási tankönyvek a szüksége példányszámban rendelkezésre állanak. A budapesti fiú- és leánygimnázium fasori épületéből az állami általános iskola kivonult és az épületnek egy részét a Budapestre költözött Teológiai Akadémia vette át. Ennek következtében szükségessé vált a pesti evangélikus egyházközség, mint ingatlantulajdonos, a bányai egyházkerület, mint a középiskolát fenntartó hatóság, és az egyházegyetem, mint a Teológiai Akadémiát fenntartó hatóság között kötendő megállapodás, illetve szerződés, melyről tárgysorozatunk külön pontban fog határozni. A fiú- és leánygimnáziumban a tanítás az elmúlt iskolai évben zavartalanul folyt. A személyi változásokról a tanügyi bizottság jelentése ad számot. Örömmel jelentem, hogy a konfirmációi oktatásban részesülő gyermekeink száma mind a négy egyházkerületben emelkedett. (Kemény Lajos) Halottaink Az egyetemes egyház tisztviselői karát súlyos veszteség ért Kesztler László egyetemes egyházi pénztárost ez év februárjában hazaszólította Urunk. Fiatalon, munkabírása teljében támadta meg őt a gyilkos betegség. Tanúi voltunk hosszú szenvedésének s megbékélt eltávozásának. Jó munkájának, hűséges szolgálatának, kedves egyéniségének emléke maradandó és megbecsült közöttünk. Fájó szívvel gyászoljuk elvesztését és Istentől kérünk vigasztalást hozzátartozói számára. Az elmúlt év karácsony estéjén olyan csendesen, észrevétlenül ahogyan köztünk élt és szolgált, hagyott itt bennünket Ruttkay Miklián Gyula, a bányai egyházkerület püspöki titkára. Talán éppen azért, mert ilyen halk szavú, szerény ember volt, ismerték és szerették az egyházkerület
