Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
Egyházak Világtanácsának húsvéti és pünkösdi üzeneteit. A Lutheranus Világszövetség felkérésre a készülő Lutheranus Almanachba cikket küldöttünk, a magyarországi evangélikus egyházról. Ebben az esztendőben töltötte be 65. életévét Barth Károly, a világ protestantizmusának legnagyobb élő teológusa. Ebből az alkalomból egyházunk meleg hangú táviratban köszöntötte. Ugyancsak táviratilag köszöntöttük a fent említett Hermann Diemet, abból az alkalomból, hogy a göttingai egyetem teológiai kara honoris causa doktorává avatta. Köszöntöttük a finn evangélikus egyház újonnan megválasztott érsekét Salomiest is érsekké választása alkalmából, ez év júniusában. Ez év októberében hirtelenül elhunyt a Lutheranus Világszövetség főtitkára, Silvester Michelfeld. Egyházunk részvétét levélben tolmácsoltuk a Világszövetségnek. Külföldi segélyt ebben az esztendőben sem kaptunk, csupán a svéd evangélikus egyház küldött egy kisebb összeget, amelyért itt mondok őszinte köszönetet. Az Egyházak Világtanácsa továbbra is részeltetett az annyira jól eső gyógyszersegélyben, amelyért ezúton is hálás köszönetet mondok. Ebben az évben is megtartottuk a világ protestáns keresztyénségével együtt az Egyetemes Imahetet és arra közös protestáns körlevélben hívtuk fel gyülekezeteink figyelmét. Az imádság az a szent kötelék, amely a világban élő egyházakat ebben az időben legbiztosabban és eltéphetetlenül összefűzi s még hozzá nem is elsősorban a mi imádságunk, hanem annak imádsága, aki szüntelen könyörög érettünk az Atyánál, „hogy mindnyájan egyek legyenek!” Tisztelt Egyetemes Közgyűlés! Ennek az esztendőnek van egy nagy ökumenikus eseménye: kétezer esztendeje van annak, hogy Pál apostol Európa földjére lépett és ezzel elindult az Evangélium földrészünkön hódító útjára. Az egész világ keresztyénsége ünnepi formák között emlékezik meg erről az évfordulóról. Mi is meg kell hogy álljunk mellette. Állunk meg a bűnbánat és hálaadás érzésével. Töltsön el bennünket bűnbánattal az a félelmetes valóság, hogy a kétezer esztendő óta hangzó evangélium ellenére Európa népei távolabb állanak az úgynevezett keresztyén Európa ábrándképétől, mint valaha. A keresztyén név, amit e földrész lakossága kevés kivételtől eltekintve visel, iszonyú felelősség és rettentő ítélet rajtunk. Mindennek ellenére töltsön el bennünket a túláradó hála azért, hogy Isten kegyelméből nemcsak kétezer év előtt elhangzott, hanem azóta is hangzik és ma is szól közöttünk az evangélium. Isten Igéje nem tér vissza üresen, – Európából sem, ezért a drága evangéliumért adunk ezen az évfordulón is Néki hálát és ez a hálaadás ennek az évfordulónak a legnagyobb tanítása. Egyházunk az egyházak között A magyar protestantizmus együttműködése történelmi adottság és szükségszerűség. A történelem hozta létre azt a sorsközösséget, ami a magyar református és evangélikus egyházakat összefűzi. Közös problémák, közös feladatok, a hitből való engedelmesség útjának közös követése határozzák meg a két egyház viszonyát. Ez a közösség tükröződik azokban a közösen tartott elnökségi értekezletekben, amelyeket az elmúlt munkaesztendőben a két egyház szinte minden hónapban tartott. Ezeken a megbeszéléseken részt vettek az összes püspökök, felügyelők és főgondnokok, valamint a meghívott szakreferensek. Az értekezleteknek felváltva nyújtott helyet a két egyház valamelyik szeretetintézménye. Természetszerűleg folyik ebből a testvéri közösségből, hogy osztozunk a református egyház örömében és bánatában. Ez év április 18-án együtt örvendeztünk Debrecenben Erdei Ferenc tiszántúli egyházkerületi főgondnok beiktatásának az ünnepélyén. Egyházunk küldöttségét az egyetemes felügyelő vezette. Ugyancsak küldöttséggel képviseltette magát egyházunk a református egyház zsinati ülésszakának ünnepélyes megnyitását, ez év október 24-én. Az elhangzott üdvözlésben és válaszban kifejezésre jutott egyházaink benső viszonya. Makkai Sándor dr. püspöknek, teológiai tanárnak, konventi missziói előadónak elhunytával az egész magyar protestantizmust érte súlyos veszteség. Koporsójára egyházunk is odahelyezte a hála és a kegyelet virágát. Emléke és szolgálata közöttünk is megbecsült és áldott. Örömmel jelenthetem be, hogy ez év márciusától kezdődően a Bethesda kórház az egész magyar protestantizmus kórháza. Az evangéliumi
