Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
tertanácsának 110/1951./V.19/M.T.sz. rendeletét a törvény végrehajtása tárgyában. Az ÁEH feladata a törvény szerint az állam és a vallásfelekezetek közötti ügyek intézése, különösen az egyezmények végrehajtása. Az ÁEH felállítása szervesen következik az állam és egyház elválasztásának egyházunk által is helyeselt és elfogadott alapelvéből. Jelenti ez nevezetesen a közoktatásügynek a vallási ügyektől való elválasztását. A továbbiakban tehát egy egészen külön szerv gondoskodik az állam és a vallásfelekezetek közötti ügyek intézéséről. Ezzel az állam maga is elismeri, hogy az egyház nem egyszerűen kultúrtényező az állam életében, hanem valami egészen más, sui generis valóság. Jelentős a törvényben az egyezményre való utalás. Egyházunk, – amint az elmúlt esztendei jelentésemben is kiemeltem – az állammal kötött egyezmény alapján áll. Bizonyára ma már egyházunk egész közvéleménye előtt világos, hogy az egyezmény megkötése szükséges és hasznos lépése volt egyházunknak s tegyük hozzá: mi ezt a lépést hitben tettük meg és a történelem Urába vetett hittel járunk ezen az úton. Az ÁEH felállításával kapcsolatban azonban nem szűnt meg egyházunknak minden kapcsolata a közoktatásügyi minisztériummal. Továbbra is ennek a minisztériumnak a hatáskörében marad középiskoláink felügyelete és a vallástanítás tanulmányi felügyelete. Amikor ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki Darvas József miniszter úrnak vallás- és közoktatásügyi miniszteri minőségében tapasztalt sok megértő jóindulatáért és segítőkészségéért, egyúttal kérem őt arra, hogy kultuszminiszteri minőségében is tartsa meg ezt az indulatát egyházunk ügyei iránt. Hiszen magas állami tisztségétől függetlenül egyébként is benső kapcsolat fűzi őt egyházunk életéhez, mint egyik egyházkerületünk felügyelőjét. A Népköztársaság elnöki tanácsa Kossa Istvánt nevezte ki az ÁEV elnökévé. Ezúttal is, erről a helyről is melegen köszöntöm őt és kifejezést adok annak a reménységemnek, hogy benne egyházunk őszinte jó barátot és komoly segítséget nyert. Személyében az elnöki tanács bizalma kiváló államférfiút állított ennek a felelősségteljes és fontos hivatalnak az élére. Egyházunk püspöki kara, valamint az egyetemes közgyűlés elnöksége mindjárt hivatalba lépése után felkereste az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét hivatalában s tisztelgő látogatáson köszöntötte őt, biztosítva egyházunk bizalmáról, szeretetéről s kifejezve azt a reménységet, hogy új hivatalában is az eddig tapasztalt megértéssel és jóindulattal fogja egyházunk ügyeit szívén hordozni. Az ÁEH-nak mindjárt egyik legelső ténykedése volt a lelkipásztori munkát végző lelkészek fizetéskiegészítő államsegélyének (kongruájának) rendezése. Miután erről a fontos eseményről s általában a kongruák kérdéséről közgyűlésünkön külön jelentés hangzik, itt nem szólok róla részletesen, csak e helyről is kifejezem hálás köszönetemet a Magyar Népköztársaság e nagyvonalú intézkedés iránt. A kongruák újrarendezésével kapcsolatban az állam részéről élvezett anyagi támogatás általában jelentős átalakuláson ment keresztül. Erről a kérdésről szintén külön jelentés kerül a közgyűlés elé. A jelentős ügyet már most is a tisztelt közgyűlés figyelmébe ajánlom. Megismétlem azt, amit elmúlt évi jelentésemben az egyház anyagi ügyeiről mondottam: az állam által nyújtott nagyvonalú anyagi támogatást arra kell egyházunknak felhasználnia, hogy most már haladéktalanul hozzálát teljes anyagi önfenntartásának minél rendszeresebb és szervesebb kiépítéséhez és ebben gondol a magasabb egyházközigazgatási szervek anyagi hátterének megalapozására is. Itt emlékezem meg hálásan arról a rendkívül jelentős anyagi támogatásról, amiben egyházunk a magyar állam részéről Teológiai Akadémiánk Budapestre való költözése alkalmából részesült. Ismét nem akarok elébe vágni az erről szóló részletes jelentésnek, szükségesnek tartom azonban, hogy a köszönet szava már itt, a felügyelői jelentésben is elhangozzék. Egyházunk ez év július havában körlevelet adott ki, melyben felhívta a gyülekezetek figyelmét arra, hogy akik még nem ajánlották fel földingatlanaikat megvételre az államnak, ezt f. évi szeptember hó 1-ig megtehetik. Egyházunk ezzel a lépésével is nyilvánvalóvá tette, hogy támogatni kívánja a szocializmust építő magyar államot az új gazdasági és társadalmi rend létrehozásának nehéz feladataiban. A gyülekezeteink részéről beérkezett visszhang pedig azt mutatta meg, hogy egyházunk népe
