Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
hogy ez az, amire szükségük van. Az ébredés másik nyilvánvaló jele a konferenciák. Amikor a gyülekezeti evangelizáció munkamódszere megindulhat, azt gondoltuk, hogy lejárt a konferenciák ideje és Isten éppen ezért ajándékozta a régi evangélium hirdetésének új módszerét a gyülekezeti evangelizációban. Ma már világosan látjuk, hogy a konferenciák ideje nem járt le. Az a nyár, amely valamikor az egyházi élet halott időszaka volt, lett az egyházi élet legelevenebb időszaka. Konferencia konferenciát követ. A konferenciázó helyeket mind bővíteni kell, mert nem bírják befogadni a résztvevőket s új, meg új belmissziós telepeket kell létesíteni, állandó, vagy időszakos konferenciázó helyül. Így született meg Kapernaum, Klotildliget, Hűvösvölgy mellé Fót, Répcelak, Szilvásvárad, Marospart. Csupa áldott helyei az Istennel való találkozásnak. Figyelemreméltó ennél a mérlegelésnél az is, hogy máskülönben eléggé nehezen mozgó s anyagi nehézségek miatt amúgy is eléggé helyhez kötött népünk nem csupán a hozzá földrajzilag legközelebb eső konferenciákat keresi fel, hanem messzemenő áldozatokat is hajlandó hozni azért, hogy Isten eledelével jóllakjék. Szívet megindító és megmelegítő látvány látni azokat, akik hosszú utakat gyalogolnak, kerékpároznak, szekereznek a konferenciákon való részvételért s akik egy éven át rakosgatják félre útiköltségre minden megtakarítható fillérjüket. A magyar evangélikus egyház ébredésének jellegzetes vonása, a papi ébredés. Isten igéje szerint az ítéletnek Isten házán kell elkezdődnie. Ahol ezt a papok vállalják, ott az ébredés is elkezdődik Isten házán, rajtuk. Akik az ébredési mozgalmak történetét ismerik, jól látják, hogy mennyi energiapocsékoló harc folyt a hivatalos egyház és az ébredési mozgalmak között, amíg Isten lelke a papok szívét össze tudta törni. Minket Isten egészen csodálatosan óvott meg ettől a küzdelemtől. Sohasem lehetünk eléggé hálásak ezért neki. Ugyanakkor, amikor a magyarországi evangélikus egyházi ébredés elsősorban papi ébredés, örömmel kell látnunk azt, hogy ez a papi ébredés magával sodorja az ún. laikusokat is. Amíg az egyház jogi és közigazgatási életében egymás után állnak félre a világi emberek és teszik ezzel az egyházat egyre jobban papi egyházzá, ugyanakkor az egyház kifejezetten papi munkájából egyre több részt kérnek hitre jutott világi testvéreink. Egyházunk ébredésének ez másik jellegzetes tünete az is, hogy különösen ifjúsági ébredés. A lelkészek mellett ifjúságunkat gyújtotta fel leginkább Istennek Szentlelke. Áll ez nemcsak a leányifjúságra, hanem a fiú-ifjúságra is. Példák beszélnek örvendetes dolgokat arról, hogy Isten miként tud ma is a gyermekek szája által dicsőséget szerezni magának, s miképpen vezeti el önmagához a gyermekek által a szülőket, az ifjúság által az öregeket. Végül még egy jellegzetes vonását szeretném kiemelni egyházunk ébredésének. Ez az ébredés kiimádkozott ébredés. Világosan látja, hogy az ébredést nem lehet csinálni. Semmiféle emberi erőlködés sem tudja a halottat feltámasztani. Felöltöztetni tudja, virágillattal el tudja takarni a hullaszagot, díszes pompát tud a koporsó körül kifejteni, de a halottat nem tudja életre kelteni. Az ébredés Isten ajándéka, amelyet úgy kell kiimádkozni Őtőle. Egyházunk ébredési munkája előtt ott jár az imádkozók láthatatlan tábora, ugyanez ott áll hűséges hátvédként a munka mögött és együtt örvendező hálaadó seregként a munka után. Jézus nem azért mondotta el tanítványainak ezt a látását, hogy őket boldog öntetszelgésbe ringassa, vagy óemberük tétlenségét elősegítse,
