Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
minden külső támogatás nélkül a nyugdíjintézetre szakad, amely szilárd anyagi bázis nélkül összeomlik és az érdekeltek egzisztenciáját romjai alá temeti. Ennek a törekvésnek folyamánya a mérsékelt járulékkivetés alkalmazása és a járulékszolgáltatás szorgalmazása. A kivetéssel kapcsolatban annak jelenlegi átmeneti rendszere mellett az egyházkerületeknek jogukban áll a fenntartói terheknek a fenntartók teherviselő képességéhez mér elosztása. Ugyanennek a törekvésnek elengedhetetlen követelménye olyan szakembereknek a kérdésbe való bevonása, akik a tőkegyűjtés mai lehetőségeire és kilátásaira vonatkozólag helytálló útbaigazítással szolgálhatnak. A nyugdíjintézet mindkét törekvésében nagy segítséget jelentenek az államnak a nyugdíjintézet ügyét sorsdöntően befolyásoló egyes intézkedései. Elsőnek azt kell kiemelni, hogy az ország újbóli talpra állításának kezdete óta a nyugdíjintézet államsegélykérdését az állam oly módon oldotta meg, hogy a nyugdíjasok ellátmányát teljes összegében a nyugdíjintézet rendelkezésére bocsátotta. Így a bérház helyreállítás útján való vagyonmentés szolgálatára minden anyagi erő felszabadul. Ennek a segítségnek tökéletesített formája az egyház és állam között létrejött egyezményben az állam által vállalt az a kötelezettség, hogy a jelenlegi nyugdíjas állománynak és az 1953. évi január hó 1-ig nyugdíjba vonulók állományának ellátmányát a saját terhének tekinti. Ez abba a helyzetbe juttatja az intézetet, hogy ez idő alatt minden jövedelmét tőkegyűjtésre fordíthassa és gondoskodjék arról, hogy az 1953. évi január hó 1-e után reá háruló kötelességeknek meg tudjon felelni. Bizalommal kéri a nyugdíjintézet az egyetemes közgyűlést és az egész egyházi, főképp lelkészi közvéleményt, hogy ezt a kérdést a megoldandó problémák homokterébe helyezze és annak szolgálatára minden szellemi és anyagi erőt egyesítsen. A nyugdíjintézeti bizottság kilenc ülést tartott. Bejelentést igénylő határozatairól a következők számolnak be. Az 1948. évi tag- és fenntartói járulékot az 1947. évi kivetés szerinti összegben, 200 forintban állapította meg úgy, hogy a fenntartói járulék címén egy-egy egyházkerület összes fenntartóira kirótt összeg keretében az illetékes püspök állapítja meg, hogy az egyes fenntartók teherbíró képességük figyelembevételével mennyit fizessenek. A pengő hátralékokat egy az egyhez arányban forintosította azzal, hogy akik pengő hátralékukat 1948. évi december hó 31-ig leróják, kamatmentességet élveznek. Ezt a közvélemény, mivel a szándék összeállítása csak az év végére készülhetett el, 1949. évi február hó 28-ig meghosszabbította. Kimondotta a bizottság, hogy a pengő hátralékokra 1949-ben magasabb kulcsot alkalmaz, de ezzel a fenntartott jogával nem élt. A pengő hátralékok forintra való átszámításánál előbb figyelmen kívül maradt az a körülmény, hogy 1945-re a pengőromlásra való tekintettel az 1944. évi járulékok ötszörösében történt a kivetés. Ezt az elnézést a bizottság korrigálta és az 1945. évi járulékokat forintosításnál az 1944. évi járulékok összegére redukálta azzal, hogy azoknak, akik az előző számítás alapján 1945. évi járulékukat forintban már lerótták, túlfizetéseiket javukra írja. Akik 1945. évi járulékukat az ötszörös kivetés előtt az 1948. évi összegben befizették azoknak 1945. évi fizetési kötelezettségét teljesítettnek vette. Az alapítási járulék számítására vonatkozólag úgy határozott, hogy az a segédlelkészi állással kapcsolatban 1.800, a lelkészi állással kapcsolatban 3.600, a püspöki állással kapcsolatban pedig 7.200 forint után számítandó. A kamatot 1945. évi december hó 31-ig 6%-osnak hagyta meg, 1946.
