Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
b) A Magyar Köztársaság Kormánya rendkívüli kiadásokra szolgáló segélyként a személyi jellegű államsegély mindenkori évenkénti összegének évenként 10%-át biztosítja. c) Az Országos Evangélikus Lelkészi Nyugdíjintézet tagjainak, ezek özvegyeinek és árváinak ellátására adott összegeket, valamint az 1953. december 31-ig nyugellátásban részesítendők nyugellátását az állam fogja viselni. Az 1953. december 31. után nyugdíjazott lelkészek, ezek özvegyeinek és árváinak a nyugellátásáról a kormány önálló nyugdíjintézet felállításával, vagy az illetők más nyugdíjintézetbe való bekapcsolásával fog megfelelő módon gondoskodni. A kormánybizottság korábbi tervezetét az államsegély rendszerek kérdésében kifejezésre juttatták azt, hogy a kormány a „szabad egyház a szabad államban” elv megvalósítását tartja kívánatosnak. Egyházi bizottságunk észrevételeiben rámutatott arra, hogy ez az elv nem fedi az evangélikus egyház theológiai álláspontját, miért is az evangélikus egyház az államsegély tekintetében az 1848. évi XX. tc. elvi álláspontján kíván maradni és ennek megfelelően kívánja az egyház és az állam közötti anyagi kérdések rendezését. A kormánybizottság, elfogadva egyházi bizottságunknak azt az elvi álláspontját, elállott attól, hogy az államsegély kérdésének rendezésében az említett elv vétessék kiindulásul. Erre tekintettel egyházi bizottságunk a kormánybizottság tervezetében foglalt szöveg helyébe a következő szöveg beiktatását hozta javaslatba: „Az evangélikus egyháznak az államsegélyhez való, az 1848. évi XX. t.c.on alapuló joga épségben marad; az államsegély mértéke az államháztartás jelenlegi és előrelátható jövőbeli helyzetének figyelembevételével az 1948. évi július hó 1. napjától számított 30 és 1/2 évre, vagyis az 1978. évi december hó 31. napjáig terjedő időre az alábbiak szerint állapíttatik meg:” Ennek az elvi álláspontnak előrebocsátása után egyházi bizottságunk a kormánybizottság tervezetének egyes idevágó pontjaira a következő észrevételeket tette: a) A személyi államsegély tekintetében egyházunk azt a megoldást tartaná helyesnek, hogy az állam az 1948. évi január hó 1. napjától kezdődő 10 és 1/2 éven át ugyanazt a fizetés kiegészítést, családi pótlékot, OTBA ellátást és egyéb ellátásokat biztosítja, amelyek a fennálló törvények és gyakorlat értelmében a lelkészeket, a világi funkcionáriusokat és az egyéb egyházi alkalmazottakat megilletik, a 10 és 1/2 év eltelte után pedig ötévenként 25%-kal csökkenjék a kilátásba helyezett államsegély. Ugyanazoknak az elveknek megfelelően kívánta megállapítani egyházi bizottságunk a dologi, a közigazgatási és egyéb államsegélyek mértékét is. Az államsegély kérdésével kapcsolatban egyházi bizottságunk felhívta a kormánybizottság figyelmét arra, hogy az evangélikus egyház anyagi helyzete lényegesen nehezebb a többi egyházak helyzeténél annálfogva, mert hívőink túlnyomó nagy része az ezekhez a társadalmi osztályokhoz tartozik, amelyeknek anyagi helyzete és kereseti lehetősége kedvezőtlen. S felhívta a kormánybizottság figyelmét arra is, hogy hívőink igen jelentékeny része szórványokban jut lelki gondozáshoz, a lelki gondozásnak ez a módja pedig természetszerűleg fokozza az egyház terheit. Felhívta végül a kormánybizottság figyelmét arra a köztudomású tényre is, hogy az evangélikus egyház hívőinek aránylag kis számára való tekintettel a központi és a magasabb egyházi közigazgatási fokozatok költsége aránytalanul nagyobb összeget tesz ki, mint más, nagyobb népességű egyházaknál. b) A kormánybizottság tervezete rendkívüli kiadásokra szolgáló segélyként a személyi jellegű államsegély mindenkori évenkénti összegének évenként 10%-át helyezte kilátásba. Egyházi bizottságunk a kormánybizottság tervezetének ezt a pontját azzal kívánta kiegészíteni, hogy a rendkívüli kiadásokra szolgáló államsegély mértékének kiszámításában nemcsak a személyi, hanem az egész államsegély összege vétessék alapul.
