Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
azt is, hogy a kormány vállalja azt a kötelezettséget, hogy ott, ahol evangélikus gyülekezet, akár csak missziói gyülekezet is áll fenn, legalább egy olyan tanítót, vagy tanárt alkalmazzon, aki a kántori tennivalók ellátására képesítve van. Már az alábbi ponttal kapcsolatban közölte egyházi bizottságunk azt a kívánságát is, hogy az illetményföldeknek ne csak a kántori javadalmazásra eső aránylagos része, hanem az egész illetményföld hagyassék meg az egyház tulajdonában. Ezt a pontot a kormánybizottság IV. Tervezete azzal egészítette ki, hogy vegyes bizottsági döntésre kerül, hogy ahol a kántortanítói javadalomból a tisztán kántori illetmény 10 kat. holdra kiegészíti. Ahol pedig nincs elkülönített kántori javadalmi föld, ott erről gondoskodás történik. d) A kormánytervezet kijelenti, hogy az államosítás nem érinti a kizárólag egyházi jellegű, vagyis nem közoktatási jellegű tanintézeteket és ezek internátusait, így pl. a theológiai főiskolákat. Az egyházi bizottságnak a kormánybizottság korábbi tervezeteire tett észrevételei következtében a későbbi kormánytervezet az államosítás által nem érintett intézetek közé felvette a diakónus- és diakonissza-képző intézeteket is. A kormánybizottság IV. Tervezete a kizárólag egyházi célú tanintézetekre vonatkozó pontba felvette a következő kijelentést: A theológiai főiskoláknak a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal való eddigi jogviszonya változatlan marad. Egyházi bizottságunk erre vonatkozólag a kormánybizottsághoz intézett észrevételeiben kifejezésre juttatta, hogy ennek a kijelentésnek az értelme teljesen homályos, mert egyházunknak ez idő szerint theológiai főiskolája nincs és egyházi bizottságunk a korábbi észrevételeiben nem is a theológiai főiskoláknak a kormánnyal való viszonyát kívánta megállapíttatni, hanem annak a jogviszonynak a további fenntartására kívánt biztosítékot, amely az egyház és a pécsi tudományegyetem hittudományi kara tekintetében áll fenn. Ezzel a ponttal kapcsolatban egyházi bizottságunk kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy az egyházi iskolák államosítása nem érintheti az egyháznak a theológiai főiskola létesítésére és fenntartására vonatkozó jogát és nem érintheti a pécsi tudományegyetem evangélikus hittudományi karának a 33.364/1923. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletben foglalt alapítólevéllel meghatározott szervezetét és működését. Kifejtette egyházunknak azt az igényét is, hogy abban a nem várt esetben, ha a pécsi tudományegyetem keretében működő evangélikus hittudományi kar bármely okból megszűnnék az evangélikus lelkészképzés szolgálatában állani, az állam egyházunknak megfelelő támogatást ad arra, hogy önálló theológiai főiskolát állathasson fel és tarthasson fenn. Ezt az igényt egyházi tárgyaló bizottságunk azzal indokolta, hogy az államosítás következtében az iskolai célokra alkalmas épületek kisajátítása folytán egyházunk nem lenne abban a helyzetben, hogy felállítandó theológiai főiskolának megfelelő épülettel rendelkezzék. Kifejezte végül egyházi bizottságunk azt a kívánságát is, hogy az államosítás által nem érintett intézetek közé a népfőiskolák, a diákkollégiumok és egyéb hasonló intézetek is felvétessenek. e) A kormánybizottság egyrészt az evangélikus egyháznak a magyar közoktatás terén szerzett érdemei megbecsüléseként, másrészt az újabb lelkésznemzedékek előképzésének biztosítására kilátásba helyezte, hogy egy középfokú iskola és egy ennek megfelelő leánytagozat az esetleg hozzájuk tartozó internátussal együtt továbbra is egyházi iskolaként működhessék. Ennek a két iskolának a fenntartásáról az 1968. évi december hó 31. napjáig az állam gondoskodjék, azoknak az elveknek megfelelően, amelyeket a kormányjavaslat a következő 2. pontban tárgyalás alá kerülő államsegély rendezésében állapítana meg, az 1969. évi január hó 1. napjától kezdve pedig ezeknek az iskoláknak fenntartása az egyházat terheli.
