Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
Az egymást követő reformok sorozatában a kormány kulturális téren most érkezett el ahhoz a reformhoz, amely, tekintettel az egyház évszázados kulturális szolgálatára, mélyen érinti az egyház eddigi teljes szolgálatának körét, az egyház anyagi, erkölcsi és jogi birtokállományát s ezáltal a legsürgősebben megoldandó problémák homlokterébe sodorja az egyház és állam viszonya újjárendezésének kérdését. Az állam és egyház viszonyának újjárendezésére vonatkozó tárgyalásokban való részvételt illetőleg bejelentett készségünk kinyilatkoztatása után a kormány tervezetet bocsátott rendelkezésünkre, amely az arra illetékes kormánybizottság és az egyetemes presbitérium határozata alapján kiküldött egyházi bizottság között ismételt megbeszélések anyagát képezte. Ennek a tervezetnek három kardinális pontja van: az egyházi iskolák, az 1848. évi XX. t. cikken alapuló államsegély és a kötelező iskolai vallásoktatás kérdése. Mivel itt egyházunknak évszázados küzdelmek vívmányaképpen birtokolt s azokat befejező békekötéseken alapuló, illetve az ezen békekötéseket becikkelyező alaptörvényekben gyökerező jogairól van szó, s ezenfelül egyházunknak roppan értékű vagyonáról is, amelynek, mint iskolai célvagyonnak, kisajátítása is beletartozik az államosítási tervbe, egyházunk vezetősége természetesen csak addig mehetett el, hogy a kérdéskomplexumot olyképpen tisztázta, hogy a presbitérium előkészítő munkája után az egyetemes közgyűlés a zsinat összehívása tárgyában határozhasson és az összehívandó zsinat a kérdéseket megtárgyalhassa és azokban dönthessen. Ezek azok a körülmények, amelyek feltétlenül szükségessé és az elnökség elodázhatatlan kötelességévé tették a rendkívüli egyetemes közgyűlés összehívását. Sajnálom, hogy D. Kapi Béla püspök úr, igen tisztel elnöktársam, egészségi állapota miatt betegszabadságot kényszerült igénybe venni s így bölcsességét a nagyhorderejű probléma megoldásánál nélkülöznünk kell. Annak a reményünknek adok kifejezést, hogy egészsége mielőbb helyreáll. Az egyetemes presbitérium határozatából helyettesítését Turóczy Zoltán püspök úr látja el, akit az egyházi elnöki székben bizalommal és munkatársi készségem felajánlásával köszöntök. Mindkettőnket egyházunk egész vezetőségével együtt az a szándék tölt el és a törekvés vezérel, hogy egyházunknak ez a sorsdöntő kérdése az állam és egyház közötti békesség jegyében, közmegnyugvásra oldódjék meg úgy, hogy a megoldás drága egyházunk és forrón szeretett hazánk és nemzetünk javát egyaránt szolgálja. Azzal a kívánsággal, amely lelkemből, mint hő ima száll fel az egek Urához, szeretettel köszöntöm a megjelenteket ezt a mai napra egybehívott rendkívüli egyetemes közgyűlés Isten nevében megnyitottnak nyilvánítom. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő megnyitó beszédét helyesléssel fogadja s – az egyházi elnök javaslatára – jegyzőkönyvébe egész terjedelmét felveszi. 2. (J.) Az egyetemes felügyelő – a jegyzői kar jelentése alapján, amely szerint az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be s a megjelentek jegyzéke elkészült – a közgyűlés határozatképességét megállapítja s a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. A jegyzőkönyv vezetésére felkéri Joób Olivér egyházi aljegyzőt és javaslatot tesz a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottság kiküldésére. Az egyetemes közgyűlés az elnökség elnöklete alatt a jegyző karon, a főügyészen és a főtitkáron kívül a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottságba Kuthy Dezső, Kemény Lajos, Dr. Komjáthy Jenő és Koritsánszky Ottó közgyűlési tagokat küldi ki.