Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

54 8. Bizonyságtétel tehát az Egyházak Világtanácsának Genfből 1946 tavaszán küldött üzenete, melyben azt izente magyar Evangélikus Egy­házunknak is, hogy »a világ ma élet és halál mesgyéjén áll. Az egész; emberiség roppant terhet hordoz. Ezzel a válsággal mi, mint keresz­tyének nézünk szembe, akiknek lelkiismerete fájdalmasan gyötrődik. De a kegyelmes Isten reánk bízta az Ő igéjének szolgálatát és mi ezt a -A igét kötelesek vagyunk hirdetni. Az emberiség a halál útján jár mert engedetlen Isten akaratával szemben. Minden megújulás a bűnbánattól függ, attól, hogy saját utunkról Isten útjára térjünk. Isten végső dön­tésre hívja fel az embereket.« »Az életet és a halált adtam előtökbe, válaszd azért az életet.«... »De egyetlen nemzet sem tudja megvalósítani Istennek reávonatkozó szándékait, ha nem válaszol Isten felszólítására, amellyel teljes együttműködésre, testvéri közösségre hívja más népek­kel, mint egy nagy család tagjaival együtt.« Ez az üzenet rámutat az egyházak különleges kötelességére is. Azt mondja, hogy »A keresztyének­nek hivatása, hogy a világ világossága és a föld sava legyenek. Nekik; adatott a megbékítés szolgálata. Az ő felelsőségük bizonyságot tenni szóval és tettel arról, hogy Istennek törvénye Krisztus szerel­mében töltetik be. Hívni Krisztus minden követőjét, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy segítsék azokat, akik a jelen idők irtózatos szükségei és szenvedései között élnek és küzdenek egy jobb világért, amely az ember jogait teljesen elismeri és oltalmazza.^ I »Az Ökumenikus Tanács hálával megköszöni Istennek a Krisztusban megtalált egyetemes testvéri közösséget. Bizonyságot tesz arról, hogy a 'háború utáni ebben az első találkozásban azt a Krisztusban való egy­séget és testvériséget adja ajándékul, amely túlszárnyal minden különb­séget, Isten akaratának titkát ebben mutatta meg nékik is Isten, hogy az idők teljességében Ő hatalmas arra, hogy Krisztusban mindeneket eggyé tegyen, erre kötelez mindnyájunkat Isten ezzel a szóval: »Az életet és a halált adtam előtökbe, válaszd azért az életet.« így indul meg a világ protestáns egyházainak hitben, lélekben össze­fogásával egy nagy világépítő és gyógyító munka. Ezzel a célkitűzéssel folyik egy nagy szervezeti kiépülés. Világosan meglátása az egyházak, közös hivatásának és felismerése az egyházak együttes szolgálatának. Együttes, közös állásfoglalás Krisztus dolgai mellett. Erőteljes felkaro­lása a testvéri segítő munkának és a gyenge egyházak megerősítésének, közben folyik a felkészülés az 1948-ban Amsterdamban tartandó öku­rnénikus zsinatra. Szédítő távlatban jelenik meg előttünk az egyház lelki szolgálatán keresztül az evangéliumi egyházak történelmi szolgálata Jézus Krisztus keresztje alatt. Bőségesen volt azonban alkalmunk meggyőződni arról, hogy ebben a nagy világegyüttesben nem az egyházak jogi szervezettségén és külső, mutatós életén van a hangsúly, hanem elsősorban lelki mun­kánkon. Az a döntő, hogy az egyház mennyire tud egyház lenni Isten rendelése szerint az Ö szent igéje által. Ez konkrét formában azt je­lenti, hogy az egyház mennyire tudja az élő Krisztust a maga teljes élő valóságában élővé tenni az emberek életében. Élővé tenni Krisztust! Az ember egyéni, családi, közösségi, nemzeti, állami, társadalmi], 'szo­ciális és gazdasági életében. Azt a Krisztust, Aki két kezével, önmagá­ban megvalósítva az evangéliumod az egész világnak szóló örömizenetet hozza s a törvény korbácsát is az evangélium eszközeképpen adja. Bölcs egyházpolitika megnyilatkozása, sok reménységre jogosító in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom