Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

32 nagy (Wallrabenstein) Jakab fegyelmi ügyét. Az egyetemes törvényszék 1925 március 18.-án hozott ítéletét, mely a panaszlottat állásvesztésre ítélte, az egyházmegyei törvényszék 1946 augusztus 3.-án hozott ítéletével feloldotta s panaszlottat három évi időre eltiltotta gyülekezeti lelkészi állás viselésétől. A jogerős ítélet következtében Várnagy Jakab ismét egyházegyetemünk kötelékébe tartozó lelkész, aki a Magyar Béthel epileptikus otthon vezetésével nyugállományban is értékes belmissziói munkát végez. A felelősségrevonás és az igazságszolgáltatás szükségessége — Istennek hála — csak szűk körre, kevés esetre korlátozódott. De az egyházvezetés feladatkörének egy másik ága, az egyházkormányzat, annál több erőt kötött le és munkát igényelt, mégpedig az összeomlást megelőzött és követő időben egyaránt. Az a kettős tény, hogy három egymásután következő esztendőben nem volt egyetemes közgyűlés s ez idő alatt rendkívüli világtörténelmi események zajlottak le, természetessé teszi, hogy mind a presbitériumnak, mind pedig magamnak — hiszen hosszú időn át a presbitérium sem volt összehívható — szakadatlanul súlyos és felelősségteljes feladatokkal viaskodva, igen sokágú egyházkormányzati ténykedést kellett lebonyolítani. Súlyosbította a helyzetet az, hogy volt idő, mikor nemcsak több egyházkerület elnökségétől, de még elnöktarsamtól is el voltam vágva, akinek bölcseség és összhang lelkétől irányított munkatársi segítségét nehéz volt nélkülöznöm. Az országnak a háborús arcvonal által kettévágott állapotában volt olyan helyzetalakulás is, hogy két külön egyházrészre szakadtunk, amely külön-külön kormányzatot igényelt. Előbb a keleti részek voltak elvágva tőlem, amelyeken megnyugvás volt számomra az ügyek élén Túróczy Zoltán püspököt tudnom. Később a nyugati rész szakadt el Budapesttől s annak kormányzatát D. Kapi Béla püspök vette kézbe elnöktársával, akivel azonban ugyancsak nehézzé, majd teljesen lehetetlenné vált az érintkezés, tehát D. Kapi Béla püspökre szakadt voltaképpen az egész gond és felelősség. Ennek a körültekintéssel, megfontoltsággal, felelősségtudat irányította előrelátással végzett, nagyjelentőségű szolgálatnak, amelynek egyes részleteit jelentésem különböző fejezetei ölelik fel, egyházunk mozgalmas háborús történetében külön fejezete van s érte egyetemes közgyűlésünk részéről külön elismerés és hála jár. A problémáit megoldásánál sokszor vettem igénybe közvetlen munkatársaim s az egyházkerületi elnökségek Budapesten élő, valamint itt gyakrabban megfordult tagjainak segítségét. Kívülük is több egyházi vezetőférfiú volt tanácsaival segítségemre. D. D. Raffay Sándor, Kuthy Dezső és Ordass Lajos püspök, Purgly Lajos egyházkerületi felügyelő, Dr. Zsedényi Béla, Dr. Vladár Gábor és Dr. Tomcsányi V. Pál egyetemes törvényszéki bíró, Dr. Konkoly Elemér egyetemes főjegyző, Dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész, Kemény Lajos esperes, Dr. Kaas Albert egyházmegyei felügyelő és Dr. Bencs Zoltán, az Országos Luther Szövetség elnöke mindig készséggel támogatott, aminthogy állandóan biztosan számíthattam Vargha Sándor egyetemes főtitkár odaadó munkatársi készségére is. Mindnyájukkal szemben erről a helyről is hálás köszönetemet nyilvánítom. Ebben a helyzetben éreztem át és tanultam meg méltányolni iga-