Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.17 ,Élet az Egyesült Államok elnökéhez nyílt levelet intézett, amely angol 7, fordításban illetékes helyre küldetett. Az Egyházak Világtanácsával kapcsolatainkat egészen a teljes összeomlásig fenntartottuk, egyházi vonalon igyekeztünk enyhíteni azt a feszültséget, amelyet az itthoni politika külföldön népünknek mérhetetlen kárt okozott. Svédországban, Finnországban és Svájcban, tartózkodó lelkészeink olyan kérdésekben is tájékoztatták egyházunk álláspontjáról a külföldet, amelyekről írni akkor már nem lehetett. A német katonai megszállás megtörténtekor felhívtam ezeket a lelkészeket, hogy helyükön maradjanak s éljenek a szabadság nyújtotta lehetőségekkel egyházunk és nemzetünk javára. Különösképpen ki kell emelnerrj Viajta Vilmos értékes svédországi munkáját. Kőnyomatosával a svéd egyházi s napisajtót ellátta magyar vonatkozású hírekkel, amelyekből amerikai lapok is sokat átvettek. Nemes célzatú, de a háború sodrát feltartóztatni nem tudó erőfeszítések voltak ezek sok más hasonlóval együtt. A katasztrófa útja meredeken vezetett lefelé s veszedelmes kanyarhoz érkezett a német megszállás alatt. , Az a katasztrófa s mély megaláztatás, amelytől hű hazafiak már régóta féltették nemzetünket s amely akkor már a kontineois csaknem valamennyi államán beteljesedett, 1944 március 19.-én váratlan hirtet lenséggel utóiért minket is. A vesztét érző német hadvezetőség addigi erőszakosságait betetézte hazánk megszállásával s államunk' szuverénitásának megtörésével. Ettől az időtől kezdve nem volt szabad magyar politikai akarat, hanem csak a német érdekek kiszolgálása. Magyarország élére olyan kormány került, amely nem a nemzet érdekeit tartotta szemelőtt, hanem a német katonai parancsnokságok akaratához igazodott. Egyházunk az adott körülmények között minden lehetőt elkövetett, amit a katasztrofális helyzetben megtehetett. Március 20.-án kellett volna megünnepelnünk Kossuth Lajos halálának 50. évfordulóját. A nagy szabadsághős emlékünnepén hazánk ugyanolyan német iga alatt nyögött, mint Kossuth idején. Ünneplésünkre gyász borult, aminek méltó kifejezést adott D. Kapi Béla püspök a Deák-téri templomban elmondott, emlékezetes beszédében. , ; A Sztójay-kormány az alkotmányos alapról letérve, törvények helyett jórészt rendeletekkel kormányzott. Ezzel szemben írásban fordultam Sztójay miniszterelnökhöz, hangsúlyozva, hogy a magyar alkotmány értelmében törvényeket kormányrendeletekkel pótolni nem lehet és kérve, hogy olyan intézkedések megtétele előtt, amelyek az egyházat érintik, mint pl. a házasság-ügyi rendelkezések, hallgassa meg az egyházat. Beadványomra válasz nem érkezett s az ország feltartóztathatatlanul haladt a nyilt diktatúra felé. Amikor a kormány tudtával és beleegyezésével német katonai parancsnokságok a németlakta vidékeken a német birodalmi hadsereg részére sorozásokat tartottak, tiltakozó iratot nyújtottam be, melyben óvást \ emeltem az ellen, hogy német nevű, de magyar nemzetiségű egyéneket akaratuk ellenére, erőszakosan SS katonai alakulatokba sorozzanak be. Az ellen is bejelentettem tiltakozásomat, hogy lelkészeink közül bárkit behívhassanak más, mint a honvédség keretében megszervezett tábori lelkészi szolgálatra. Ennek az emlékíratnak a Sztójay-kormány helyt-