Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25
.15 forrásból eredő, de egyházunk szószólásának és jóindulatának köszön- 5-7. hető, tekintélyes segítségért, amely a Kar épülete háborús sérüléseinek helyreállítását lehetővé teszi. Az egyetemes felügyelő szívélyes válaszában biztosítja a Hittudományi Kart az egyház bizalmáról s együttmunkálkodásra irányuló készségéről. Alz egyetemes közgyűlés a Hittudományi Kar üdvözletéért köszönetet mond s azt áldáskívánattal viszonozza. 6. (K.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése után, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízó levelet mutattak be, a megjelentek jegyzéke összeállíttatott s ennek alapján a határozatképesség megállapítható — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. > Ezzel kapcsolatban, az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelasítésére bizottság lévén kiküldendő, oz egyetemes közgyűlés az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon, a főügyészen és a főtitkáron kívül a jegyzőkönyvhitelesítő bizottságba: Kuthy Dezsőt, Dr. Keken Andrást, Purgly Lajost és Dr. Vladár Gábort küldi ki. 7. (K.) Az egyetemes felügyelő beterjeszti következő jelentését: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Az a munka, melyet ebben a jelentésben a közgyűlés elbírálása alá bocsátok, nemcsak- mennyiség, de minőség tekintetében is különbözik áttolj amelyről egyetdmes felügyelői szolgálatom közel negyedszázados ideje alatt eddig évről-évre beszámoltam. Mennyiség tekintetében azért ; mert nem egy, hanem három esztendő anyagát öleli fel. Minőség tekintetében pedig azért, mert nemcsak békés belső építésben állott, hanem — nagyobb részében — sokszor szizifuszi küzdelem volt, amelyet külső erőkkel kellett megvívni, hogy az építés lehetősége s biztonsága biztosítható legyen és eredménye külső erők káros behatása következtében semmivé ne váljék. Országos és nemzetközi viszonylatban egy régi világ rombsfdőlése s egy ú'j viliig felépítésének megindulása van összesűrítve annak a hárora esztendőnek a történetében, amelyről jelentésem számot adni hivatott. Mivel az egyház életének a világ életébe való beágyazottsága ilyen időkben fokozott mérvben érezteti hatását, a mai jelentésem által felölelt munkának több a világi vonatkozása, mint az előző években végzett s így eddigi jelentéseim tárgyát képezett szolgálaté. A régi világ rombadőlésénél ebben a vonatkozásban igyekezetünk arra irányult, hogy össze ne törjenek s a romokkal be ne temetődjenek azok az értékek, amelyeket a régi világba évszázados s évezredes verejtékezéssel a keresztyénség épített be s hogy a nagy zuhanással járó megrázkódtatás meg ne ingassa az egyház épületét, meg ne lazítsa annak eresztékeit. Az új világ felépítésének megindulásánál pedig ebben a vonatkozásban arra kellett és kell összpontosítanunk figyelmünket és törekvésünket, hogy a romtakarítási lázban félre ne dobják az évezredes és örökértékű építőköveket, amelyek nélkül az új világ alapjai nem lennének hordképesek, rést ne üssenek az egyház falain és meg ne csonkítsák annak erkölcsi s anyagi birtokállományát. Ezt a küzdelmet részben a hatalom birtoklóival, részben a köz-< vélemény egyrészét hatalmukban tartó irányzatokkal kellett megvívnunk.
