Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.11 De nemcsak a Bibliában kinyilatkoztatott isteni törvénnyel szemben 1.2. támadt ellentét sodorta válságba az emberek lelkét, hanem az emberekkel szemben alkalmazott erkölcsi mérték megváltozása is. Ha a megzavart lelket nézem, némelykor úgy tűnik fel előttem, minthai a nagy válságban tükörterembe tévedt volna, hol a falakat torzító és szépítő tükrök borítják, amelyekben a törpét óriásnak, az óriást törpének látja, a szép, mint torzkép vigyorog, a rút, mint szép mosolyog rá, az értékes haszontalannak, a haszontalan örökértékűnek látszik, a bűn az erény palástjában díszeleg és amelyekben saját énjére, önmagára sem ismer többé rá a válságba sodort lélek. Amikor a való élet így meghazudtolja Istennek kinyilatkoztatott s a nemzet életébe írt törvényét, az egyház annak egyedülálló felsőbbségét^ örök érvényét minden félreértést kizáró, teljes határozottsággal, megalkuvás nélkül hirdeti s a megzavart lelket Isten törvényének útjára visszaterelni s azon megtartani igyekszik. A világnézetek hangzavarában az Isten által kezébe adott kürt biztos zengésével toborozza, összetartja, s vezeti a lelkeket a bűn világának zenebonáján át az örök harmóniák világa felé. És kürtjének zengésére gyülekeznek a lelkek. Nincs toborzó, mely az övének nyomába érne. Félrevezetett, megzavart lelkek egyetlen bizodalma, menedéke s reménysége az egyház. * Ennek az egyháznak ilyen szolgálatára gyűltünk ma itt egybe. Hálát adunk Istennek, aki egyházunkat az idők válságában megh tartotta. Áldást kérünk azoknak a munkatársainknak és híveinknek emlékére, kiket Isten a háború áldozataiként ebből az egyházi szolgálatból legutóbbi közgyűlésünk óta elszólított. Vigasztalást esdő imádságot mondunk azokért, akiknek szívén elköltözésük sajgó sebet ütött. Megsegítést könyörgünk azok számára., akik sorainkból a válságokkal teli élet bizonytalanságok és kétségek között vergődő hajótöröttjei, Kegyelem legyen osztályrésze árva nemzetünknek, hogy minden világnézeti, politikai s társadalmi szétszakadozottság mellett is tudjon, testvéri közösségben eggyéforrni s a súlyos feltételű béke ellenére is megtalálja boldogulását. Minket pedig hasson át felülről való ihlet, egyetértés, bölcseség és erő, mert csak így lesz képes egyházunk eredményesen betölteni hivatását a mai idők válságában. Ezekkel a megállapításokkal, kívánságokkal s ebben a reménységben Isten szent nevének segítségülhívásával 1944/46. évi egyesitett rendes egyetemes közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő hatalmas megnyitó-beszédét többször megujuló tetszés-nyilvánítással kíséri s — az egyházi elnök javaslatára — jegyzőkönyvébe egész terjedelmében felveszi. 2. (K.) Az egyetemes felügyelő így szól: Mielőtt közgyűlésünk tárgyalásai megindulnának, néhány ünnepi pillanatot szeretnék szentelni az arról való megemlékezésnek, hogy nagyrabecsült, kedves elnöktársam, D. Kapi Béla püspök úr, a múlt évben töltötte be áldásos püspöki szolgálatának 30. esztendejét. Harminc esztendő hosszú idő, de k ülönösen jelentős mérföldkő annak határköve, ha olyan önemésztő, fáradhatatlan, apostoli buzgalommal végzett szolgálat útja húzódik mögötte, aminőn ő járt a lefolyt 30 esztendő alatt és annyi áldás fakad.