Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25
103 Az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy az összegek időközben 70*72* bekövetkezett elértéktelenedése miatt a közalapi segélyek felhasználásáról szóló, beérkezett jelentéseket nem veszi fel jegyzőkönyvébej a hiányzókat pedig nem kívánja l>e, hanem a kérdés felett napirendre tér. 71. (K.) Az egyetemes presbitérium bemutatja az egyes egyházkerületekből beérkezett közalapi s adóalapi segélykérvényeket. Az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy a közalapi és adóalapi kérvényeket érdemben nem tárgyalja, mert sem a köz-, sem pedigi az adóalapban nem áll fedezet rendelkezésre, tekintve, hogy sem közalapadó, sem közalapi s adóalapi államsegély nem folyt be. Kimondja azonban, hogy a közalapi s adóalapi államsegély újbóli folyósitását szorgalmazza s a közal^i járulékot az 1947. évre ismét kiveti, annak összegét lelkenként az eddigi 4 fillér helyett háromszoros szorzószám alkalmazásával 12 fillérben (forint érték) állapítja meg. Felhívja az egyházkerületeket a kivetett közalapi járulék 1947. évi október hó 15.-éig leendő beszolgáltatására, hogy az 1947. évi közgyűlés a segélyezéséket megejthesse. 72. (K.) Tárgyalja a közgyűlés a Nyugdíjintézet 1944—46. évi működéséről szóló jelentést. Elsősorban is a kegyeletes emlékezés tüzét kell meggyújtanunk, amikor visszagondolunk a nyugdíjintézet áldott emlékű ügyvivőjének, Dr. Scholtz Oszkárnak, hosszas, súlyos betegsége után 1945 január 23.-án bekövetkezett halálára. A nyugdíjintézetnek 12 éven át volt ügyvivője. Szolgálatát, a lelkészekkel s a nyugdíjas lelkészekkel és özvegyekkel való hivatali érintkezéséit a meleg szív őszinte együttérzése és segíteni kész szeretet hatotta át. A nyugdíjas lelkészeket s özvegyeket egy nagy család tagjainak tekintette, amelyhez magát is szíve szerint hozzászámította. Súlyos betegségére való tekintettel 1944 május 1.-én féléves betegszabadságot kért, majd, amidőn egészsége állandóan romlott, ennekl meghosszabbítását kérte s szabadságon volt az ostrom alatt bekövetkezett haláláig. Végtisztességén az ostrojn'miatt az egyetemes felügyelőn kívül csak legszűkebb családja s a ház lakói vehettek részt. Ö volt az első, akit a Kerepesi-úti temetőben végleges síri nyughelyére lehetett elhelyezni. Emléke legyen áldott. Az ügyvivő betegszabadsága idején, elnöki megbízás alapján a helyettesítést Vargha Sándor egyetemes főtitkár látta el. Dr. Scholtz Oszkár halála után ez a megbízása meghosszabbíttatott s tart ma is. Munkájában 1945-ben Péter Lajos ellenőr, majd Borsa Margit tisztviselőnő segítette. A nyugdíjintézet fennállása óta nem ment át olyan súlyos válságokon, mint az elmúlt három év alatt. Az 1944. évben a pengő romlásával kapcsolatban a köztisztviselők és nyugdíjasok illetményeit kormányrendeletek pótlékok nyújtásával emelték. A nyugdíjintézet nyugdíjasainknak ugyanolyan illetménypótlékokat folyósított, mint az állam. Ez rendkívül nagy munkatöbbletet jelentett, különösen, amikor a pénztári egyensúly érdekében, a járulékok is többször emeltettek. Az összeomlásig! a nyugdíjintézet minden fizetési kötelezettségének eleget tudott tenni s megkísérelte, hogy tartaléktőkéjét a homrogdi földbirtok és értékpapírok vásár-