Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•46 & Milyen feladatok várnak tehát az egyházra Teljes erejével legyen az ige egyháza és minden munkaterületét hassa át lelki szolgálatával. Jogi szervezetét alkalmas eszközzé tegye s ne engedje azt öncéllá válni. Mentse meg szórványait és missziógyülekezeteit Iskoláit hassa át hit vallásos szellemével. Harcoljon eltartottságának veszedelmei ellen és ébressze fel önfenntartási erőit. Teremtse meg önmaga annak anyagi lehetőségeit, hogy mindenütt elvégezhető legyen az egyház lelki munkája és az egyházi munkások létfelté ele biztos ittas -ék. / Ébressze fel és evangéliumi tartalmassággal tegye erőteljessé egyházi lelkiismeretét, építse ki egyházi közvéleményét. Prófétai bátorsággal hirdesse nemzeti, állami, társadalmi, gazdasági és szociális életünkben Krisztus örök igazságait, melyek elhallgatása, vagv megerőtlenítése Krisztus megtagadását jelenti. Ezeknek a feladatoknak meglátása és munkálása mindig elválaszthatatlan az egyház lényegétől és Istentől kijelölt hivatásától. Az egyház ítélet alatt áll. Minden nap ítélet hangzik felette és Isten rendelése szerint saját maga is ítéletté válik önmaga felett. Dániel próféta feljegyzése szerint Nabukodonozor király álmot látott, s a próféta megmutatta ebben az álomban Isten követelését és ítéletét. Hatalmas, fényességben ragyogó, rettentő ábrázatú állóképet lát. Feje aranyból, melle, karjai ezüstből, oldalai rézből vannak. Lábszára vas és cserép. Keményen, büszkén, diadalmasan áll az állókép. De ime, felette szikla lebeg, mely kéz érintése nélkül bármikor aláhull és aláhullásakor ledönti az állóképet vas és cserép lábairól, összezúzza réz, ezüst, arany részeit és olyanná, válikaz egész alkotmány, mint nyári szérűn a polyva. Felkapja a szél, szertehordja, helye is elvész nyomtalanul. A történelem nehéz megpróbáltatásaiban ítélet hangzik az egyházról. Felette láthatatlanul ítélet kősziklája lebeg. Kéz érintése nélkül aláhullana, ha Isten kegyelmének fonalszála nem tartaná. ítélet szól az egyház hívatásbetöltéséről, munkájáról, terveiről,, álmairól, szervezetéről. Nem nyugszik-e vas és cserép lábakon? Nem emberi értékek ezüstjével és aranyával építgeti-e karjait? Nem zúg-e feléje a történelem vihara? Nem kapja-e sodrába Isten haragjának förgetege, hogy szétszórja, mint nyári szérűn a polyvát? Imádkozzunk, hogy Isten kegyelmének fonalszála tartsa fenn a felettünk lebegő, kéz érintése nélkül bármikor aláhulló ítélet-sziklát. Munkálkodjunk, hogy egyházunk örök alapján épüljön, erősödjön!, s lelki szolgálata által történelmi hivatását is betöltse.