Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•32 7-8. Maróthy Jenő író síremlékavatása alkalmul szolgált arra, hogy lerójam kegyeletünk adóját a vanyarci lelkészlak nagynevű szülöttének emlékével szemben, aki az evangélikus lelkészlakot és gyülekezeti élete), színes novelláiban rokonszenves beállításban belevitte a magyar szépirodalomba. A halottak emléke legyen áldott! Mi pedig, akiknek Isten még időt és alkalmat adott a szolgálatraj mondjunk ezért hálát és kérjük az ő áldó és megsegítő kegyelmét, hogy megérjük a mával kezdődő új munkaév végét, s majd jobb körülmények között adhassunk számot a hű szolgák örömével sáfárkodásunkról. Kérem jelentésem jóváhagyó tudomásulvételét. ' Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő évi jelentését, amely tőle megszokott hű kötelességteljesítésről tesz bizonyságot, köszönettel fogadja, teljes egészében tudomásul veszi, intézkedéseit jóváhagyja és javaslatait határozaterőre emeli. Az általa kifejezett üdvözletekhez csatlakozik és a holtak emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. 8. (K.) D. Kapi Béla, az egyház lelki munkáját irányító püspök, az E. T. II. cikkének 82. §-a alapján az egyházegyetem lelki munkájáról beterjeszti jelentését: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az egyházi munka lényege mindig lelki munka. Ez a lelki munka Isten igéjével kapcsolódik. Luther megállapítása örök igazság: az ige az első, az egyház csak második. Az ige teszi az egyházat egyházzá, nem pedig az egyház teszi az igét igévé. Ahol Isten igéjét tisztán és* igazán hirdetik, ott van az egyház. Istentől kapott örökkévaló hivatása abban rejlik tehát, hogy mindig, mindenütt, egyedül és tisztán Isten igéjét adja. Az egyház hivatása, felelőssége és szolgálata Isten igéjével szemben nem szorítkozik csupán a templomra. Templom nélkül és templomon kívül is van egyház és annak is állandóan Isten igéjét kell adnia. A' történelmi, szociális, gazdasági kultúrális és politikai viszonyokkal szemben is van felelőssége az egyháznak. Ez sem választható el Isten igéjétől, legfeljebb annak lehetőségével kell számolni, hogy a helytelenül »hívatalos egyháznak« nevezett közösség nem mutatkozik mindig elég alkalmasnak, rugalmasnak, erősnek és ébernek ezen lelki munka elvégzésére. Ez a fel-feltünedező erőtlenség azonban semmit sem változtat azon a rendeltetésen, amelyet Isten az egyháznak a Szentlélek által adott s melyet az Apológia világossá tesz előttünk: :>Az egyház nem csu-