Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•23 Adja Isten, liogy a hittudományi karon jelentkező theológushiány csak átmeneti jelenség legyen, és mindig elegendő ifjú szentelje magái, a legszebb hivatásra: az evangélikus lelkészi szolgálatra. A theológushiány megszüntetéséről komoly tárgyalások folynak. Dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész emlékiratba foglalta a kérdést és annak megoldására vonatkozó elgondolásait. Meggyőződésem, hogy sikerül ezt a kérdést rendeznünk, és nem marad egy őrhelyünk sem betöltetlenül. Ebben a tekintetben sokat várok a Theológusok Otthonának az ifjúságra gyakorolt vonzóerejétől is, amely új igazgatójának vezetése mellett áldással tölti be hivatását, aminthogy régi igazgatójának működése alatt is több jeles leik és znem ze dékke 1 ajándékozta meg egyházunkat. A lelkészképzés reformjára vonatkozó javaslat és a Theológusok Otthonának szabályzat-tervezete még nem készült el. Viszont Budákén Oszkár javadalomügye a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalásaink keretében rendeződött. A Theológusok Otthonával és a soproni tanítóképzőintézettel kapcsolatban működő német és szlovák nyelvtanfolyam a mult tanévben is eredményesen működött. A német nyelvmesteri szolgálatot a jelenlegi tanévben is Pálfi Miklós segédlelkész látja el, míg a szlovák nyelvmesteri teendőket, Szabó Vilmos tisztségétől megválván, dr. báró Podinaniczky Pál vezetésével Újhelyi Kálmán személyében felső év folyami jeli theológus végzi. A tavalyi közgyűlés ennek a szolgálatnak az ellátására a Theológusok Otthonával kapcsolatban intézeti tanári állások szervezésének szorgalmazását határozta el. Ezt a határozatot — utólagos jóváhagyás reményében — úgy módosítva hajtottam végre, hogy a vallásés közoktatásügyi minisztertől az intézeti tanári állások szervezését nem a Theológusok Otthona, hanem a hittudományi kar keretében kértem. Jó reménységgel nézek a fejlemények elé. Az egyházi ének- és zenetanítást Amminger Károly karigazgató látta és látja el. Külföldi egyetemeken a háborús viszonyok miatt csak kevesen folytatják tanulmányaikat. De örvendetes, hogy egyáltalán akad ma is vállalkozó, mégpedig csupa rátermett ifjú. Pusztai László Hallében dicséretes eredménnyel dolgozik és clr. Nagy Gyula, a hallei magyar és délkeleteurópai egyházi kutatóállomás vezetője is elismerésre méltó működést fejt ki. Vajta Vilmos svédországi szolgálatairól jelentésem más fejezetében emlékeztem meg. Bár nem theológus, hanem jogász,, az egyházjoggal foglalkozván nagy sikerrel, itt érdemel említést az előbb a berlini, jelenleg pedig a helsinkii egyetemen tanuló dr. Boleratzky Lóránt is, akitől az egyházjog terén még sokat várhatunk. A lialle-wittenbergi egyetem evangélikus hittudományi karán létesített magyar és délkeleteurópai egyházi kutatóállomás szabályzatának kérdésében, utalással mult évi jelentésemre, megállapíthatom,