Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

13 lyezési Alap szolgáltatásait a 9.900/1938. M. E. számú rendelettel a lel- 3l készi kar különböző kategóriáira s a többi érdekelt egyházi alkalmazottakra is kiterjesztette. Ez a kérdés közgyűlésünk tárgysorozatán szerepel, miért is itt csak az örvendetes tény lerögzítésére szorítkozom. Ugyancsak hálával kell a következőket bejelentenem. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 60.787/1942. II. fő. számú leiratával a segédlelkészi kongrua-egységeket havi 45 P-ről 55 P-re emelte fel. A hazatért délvidéki lelkészek helyi javadalmát újra értékelte, kongruájukat,családi- és korpótlékukat a magyar jogszabályok a Délvidéken való hatálybalépésének időpontjától, 1912. évi július hó l.-étől kezdődőleg kiutalta. Annak a kérésemnek elintézése elé, hogy pótlólag az ezen és az eddig élvezett összeg közötti különbözetet is megkapják, méltányos voltára való tekintettel jó reménységgel nézek. 62.003/1942. II. főo. számú leirata értelmében a nyugdíjintézet rendelkezésére bocsátott évi 12.000 P államsegélytöbblettel a délvidéki lelkészeknek hazatérésük időpontjától a nyugdíjintézet kötelékébe való felvételét lehetővé tette. A felvidéki területsáv és Kárpátalja hazatért nyugalmazott lelkészei számára, a nyugdíjügy üknek 1940. évi szeptember hó l.-ével, a nyugdíjintézetünk szabályrendeletében foglalt jogszabályok szerint történt rendezése előtti időre az őket ért veszteségnek megfelelő összegű nyugdíjkülönbözeti segélyt biztosított és az állampolgárságuk igazolására eredetileg kitűzött határidőt 64.897/1942. II. főo. számú rendeletével ismételten, mégpedig" 1943. évi június hó 30.-áig meghosszabbította. Nagy öröm számomra jelenthetnem, liogy a Délvidék visszacsatolásával hazatért nyugalmazott lelkészek, özvegyek és árvák ellátmányügyének rendezése a vallás- és közoktatásügyi miniszter néhány órával ezelőtt vett, 64.500/11/1942. szám alatti leirata szerint elindult útján remélhetőleg úgy, mint a felvidéki területsáv visszacsatolásával hazatérteké, a mi nyugdíjintézetünk szabályrendelete rendelkezéseinek alkalmazása mellett. Az egyenlő elbánás elve így kívánná. Elintézésre vár ezenfelül még egy égető kérdés, amelynek elhúzódása az érdekelteket és az egész egyházi közvéleményt érthető nyugtalanságban tartja, s amelynek rendezése a jog, a méltányosság és a lelkek megnyugtatása érdekében nem várathat magára. A felvidéki területsáv és Kárpátalja visszacsatolásának keretében hazatért, működő lelkészek szolgálati ideje a nyugdíjintézet által nyugdíj szempontjából csak 1939. évi január hó l.-étől volt beszámítható, mert az állam csak hazatérésük időpontjától biztosította, utánuk a nyugdíjintézet részére a díjtartalékához ezzel a létszámszaporodással kapcsolatban szükségessé vált hozzájárulást. Hasonló a helyzet a Keletmagyarország és Erdély, valamint a Délvidék egy része visszacsatolásával hazatért, működő lelkészeket illetőleg is, természetesen azzal a különb-