Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

11 2. (W.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése 2-3.után, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be, és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke öszszeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság lévén kiküldenclő, , az egyetemes közgyűlés az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon, az egyetemes főügyészen és főtitkáron kívül kiküldi D. D. Raffay Sándor, dr. Pesthy Pál, Laszkáry Gyula és Kemény Lajos közgyűlési tagokat. 3. (K.) Az egyetemes felügyelő beterjeszti következő évi jelentését Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Visszatekintve az 1941—42. közigazgatási esztendőre, amely tele volt a háborús idők nehézségeivel és problémáival, hálásan kell megállapítanom, hogy: »Mindeddig segítségül volt nékünk az ür.« Nemcsak a folyó ügyek intézésére adott lehetőséget és erőt, de egyházi életünk több területén sokat ígérő, jövőt alapozó munkát is engedett végeznünk. Ha figyelmen kívül hagynók szolgálatunk körülményeit, csupán annak teljesítményét, eredményét és áldását vennők számba, könnyen megfeledkezhetnénk arról, hogy lángokban áll körülöttünk a világ, és mi is hadban állunk. Bizonnyal az ösztönös védelmi készültség, amely ma nemzetünk minden becsületes tagját sorompóba állítja, zárt egységbe, tömöríti, acélozta, lelkünket és izmainkat az egyház szolgálatában is az időkhöz mért erőkifejtésre, amelynek gazdag lett Istentől való megsögíttetése és megáldatása. Az idők parancsa érvényesült az államhoz való viszonyt illetőleg egyházunk és az állam részéről egyaránt. Egyházunk teljes mértékben tudatában van a létharcát vívó állammal szembeni kötelességének és azt a benne feszülő erők hiánytalan odaszentelésével támogatja, hogy, minden idők legveszedelmesebb ellenségével szemben győzedelmesen megállva és az idők szabta, belső átalakuláson nagyobb megrázkódtatás nélkül átesve, lerakhassa egy új ezredév biztos alapjait. Az állam is tisztában van azzal, hogy az egyház nélkül meg nem állhat. A szentistváni gondolat renaissance-a ennek a meggyőződésének az újjáéledését jelentené akkor is, ha elhalványult volna. Kállay Miklós miniszterelnök ismételten kifejezésre juttatta azt az értékelést, amely az államot az egy-