Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7

39 békési esperest, akit a pátriárkák életkorában szólított magához az Űr. 3. A lutheri theológiának meggyőződéses képviselője és tudományos felkészültségű lelkész volt, akinek mindenben volt önálló véleménye, amely másokéra is termékenyítőleg hatott. Megrendítő végzése a gondviselésnek, hogy nyolc nappal halála után temették belmissziói érzékkel megáldott fiát, Dr. Szeberényi Gusztáv lelkészt is, akivel a Szeberényiek ároni családjának ezidőszerint utolsó lelkészsarja dőlt ki. Koporsójára koszorút helyeztettem. Egyházi életünknek egy másik ismert alakja is eltávozott körünkből, Broschko Gusztáv Adolf tb. esperes, a budapesti német egyházközség lelkészének személyében. A Szepesség adta őt nekünk. Onnan hozta magával a német anyanyelvéhez és a népe hagyományaihoz való ragaszkodást, amely tántoríthatatlan nemzeti érzéssel párosult. De onnan hozta magával hitének mélységét és a hitvalláshűséget is, amelyek egyéniségének és szolgálatának jellemét meghatározták. Az egyetemes számvevőszék és bizottságoknak lelkiismeretes, buzgó tagja volt. Magócs Károly bányakerületi lelkésznek, mint rádiós istentiszteleteink gyakori, közismert és épüléssel hallgatott prédikátorának, elhúnyta egész hazai egyházunkra fájdalmas esemény, amelyről ugyancsak kötelességem a jelentésemnek ebben a szomorú fejezetében való megemlékezés. Mint a hős a csatatéren, úgy esett el hivatásteljesítés közben merénylő golyójától Szántó Róbert kelenföldi lelkész, mai lelkésznemzedékünknek egyik legkiválóbb alakja. A megbomlott agyú, szerencsétlen merénylő, aki mindjárt azután, hogy megölte, önmaga ellen fordította a gyilkos fegyvert, amint önmaga megírta, éppen azért szemelte őt ki áldozatául, mert az volt. Enélkül tragédiája be sem következik. Az elesett hősnek kitüntetés jár. Számára legyen kitüntetés az a fájdalom és elismerés, amellyel róla, szolgálatáról és áldozatáról itt most emlékezünk. Morhács Márton, a budapesti szlovák egyház lelkésze, Margócsy István tb. esperes, a Prónayak acsai gyülekezetének egykori lelkipásztora, Grieszhaber Endre Henrik majosi igazgató-tanító, az evangélikus tanítóság egyik jelese és Válkay Bertalan miniszteri osztályfőnök, budai egyházközségi felügyelő, aki az egyház szolgálatában buzgón forgolódott, szintén kivált az élők sorából. Fájó érzelmeinknek a hátramaradottakkal szemben minden esetben kifejezést adtam. Dr. Thébusz Aladár, a Thébuszok ősi nemzetségének utolsó sarja, atyái lelkének hordozója, úgy ment el innen, hogy, mert számára, amíg élt, az volt a legfőbb érték, mit lelki javakban közvetlenül,