Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7

28 3. Természetesen megszámlálhatatlan kérdés adódott, amelyben elnöki hatáskörben magam tettem kezdeményező lépéseket, vagy foganatosítottam intézkedéseket. Ezek közül is csak néhányat említek. Amikor az árvizek és feltörő talajvizek félelmes pusztítást vittek véghez hazánkban, felkérést intéztem az egyházkerületek püspökeihez a károsultak javára indított gyűjtés felkarolása érdekében. Ugyancsak figyelmükbe ajánlottam a Magyar Vöröskereszt Egylet rendezte gyüjtőnapokat, kérve aziránti intézkedésüket, hogy a gyülekezetek honvédeinkért imádkozzanak és a Vöröskereszt róluk való gondoskodásának céljaira adakozzanak. Kéréssel fordultam egyházunk vezető férfiaihoz és magas állású, tehetősebb híveihez, hogy a Gyámintézetet adományaikkal támogassák. Sajnos, a felkérésnek nem lett meg az az eredménye, amelyet tőle vártunk. Ennek oka azonban nem feltétlenül a közönyben vagy az adakozókedv hiányában, hanem inkább abban a körülményben keresendő, hogy a vagyonváltság, az állami beruházási, továbbá a nép- és családvédelmi alap létesítéséhez való hozzájárulás, a sok egyéb céladó és a többi közadók által túlontúl igénybevett híveink pénzügyi teljesítőképessége a különböző, sok esetben nem is egészen indokolt célokra és nem is egészen megfelelő formában kivetett — hogy úgy fejezzem ki magam — társadalmi adók terhe alatt teljesen kimerül, és a látszólag jómódú és többre képes ember is az igazán nemes, szívéhez közelálló célokért való áldozásra végkép képtelenné lesz. Az egyház jól felfogott érdekében azon kell lennünk, hogy legalább a túlzásba vitt társadalmi adózási rendszer megszűnjék és meggyőződésem, hogy akkor az az áldozatkészség, amely egyházunkat eddig fenntartotta és annyi virágzó intézménnyel gazdagította, új életre kél. Hogy ennek az áldozatkészségnek a lelke még nem halt ki, annak példás bizonyságát szolgáltatja egyházunk egv buzgó, közszeretetben állt s ma is áldott emlékezetben élő híve, néhai sárvári Landgraf János államtitkár, atyjához méltó fiának, Dr. sárvári Landgraf Dezső ügyvédnek, az a nemes elhatározása, hogy édesatyja emlékére nevét viselő, mintegy 200.000 P értékű alapítványt létesít. Ezzel a nagylelkű felajánlással egyetemes közgyűlésünk külön foglalkozik. Lehetetlen azonban arról az elhunyt iránti kegyelettel és a hű fiúval szembeni őszinte hálával és köszönettel ezen a helyen is meg nem emlékeznem. Az Istennek tetsző elhatározáson és a létesítendő alapítványon nyugodjék Isten áldása. Örömmel jelenthetem, hogy egy rég vajúdó kérdést az érdekelt felek megértő magatartása révén sikerült kezdeményezésemre megoldani és ezáltal nyugvópontra juttatni. Ez a holdutcai birodalmi