Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7

ságát : Nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk! . . . Evan­gélikus egyházegyetemünk G. A. Gyámintézete boldog lenne, ha a hálaadás ezüstkürtje minden evangélikus háláját zenghetné! b) A hívő lelkek alapítványaiban egykor oly gazdag G. A. Gyámintézet tisztelettel és kegyelettel áll meg Istenben boldogult Dr. Thébusz Aladár kir. kúriai tanácselnök emléke előtt, aki végren­deletében hűvösvölgyi villáját a magyarországi egyházegyetem G. A. Gyámintézetére hagyta, s Dr. Thébusz Aladár nevét áldva jegyzi fel ismét a jóltevők sorába. Ugyanekkor hálásan köszöni D. Kovács Sándor dunáninneni püspöknek, hogy Dr. Thébusz Aladár temetésén az egyházegyetem G. A. Gyámintézete nevében búcsúbeszédet mondott. A közgyűlés egyben elhatározza, hogy D. Kovács Sándor búcsúbeszédét jegyző­könyvében megörökíti. A búcsúbeszéd a következő : ,,Megint ellobbant egy fény, mely utunkra világított, megint kialudt egy pásztortűz, mely felmelegített, ismét eltűnt egy egész férfi, aki eszmények tiszteletére tanított bennünket — kidőlt sorainkból, elköltözött a csálódások e szomorú világából, atyáihoz tért : Thébusz Aladár. Búcsúznunk kell tőle, de nehéz búcsúzni attól, aki annyira a mienk volt, annyira leválhatatlan része lelki életünknek, hogy azt hittük, örökké velünk marad és semmiféle földi hatalmasság el nem szakíthatja tőlünk. Megmarad, mint az útjelző fa a számára kijelölt helyen, bár utasok ezre halad el mellette és nemzedékek változnak körülötte. És most a válás pillanatában fájdalommal állapítjuk meg, hogy távoztával mindnyájan szegényebbek lettünk, nem mulandó kinccsel, amit a moly és a rozsda megemészt, hanem lelki értékekkel, amin a molynak és a rozsdának hatalma nincs. Sírja pereméről élte útjára visszatekintve, két lelki sajátsága tündöklik elém, mint személyiségének alaptulajdonsága, mmt szege­letkő, aniiii lelkisége-felépül. Az egyik az, hogy a lelkiismeretnek igazi hőse és szolgája tudott lenni egyszerre. Az isteni kijelentés oly eleven erőképpen élt és munkál­kodott benne, hogy a betű-kiielentés kalauz-lámpá ;a nélkül is el tudott igazodni, tudott nyílegyenesen íárni az élet útvesztőiben. Az ő útját e földi világban másulhatatlan érvényességgel kijelölte az isteni ige, mely láthatatlan ereken, de csodás tisztasággal a szülői házban a szülők, az iskolában a tanítók lelkéből az ő lelkébe hullott s meiy a jó földben bokrosán kihajtott, tövis, gyim-gyom el nem nyomta, meg nem fojtotta soha. Az ige munkájának hatása volt az a szilárd meggyőző­dése, hogy a jogot az erkölcsi tartalom és a lelkiismeret uralma avatja éltető, teremtő erővé s a jogalkotásban e két tényezőnek ép úgy kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom