Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3
16 5-0. tanárfiak továbbtanulását lehetővé tegye. Ennek az áldozatkészségnek lelkét, mint az újmalomsoki paróchia szülötte, evangélikus lelkészlakból hozta magával. Emléke legyen áldott. Ebben az évben szólította magához az Űr a mesterséges határokon túl küzdő magyar evangélikusság két vezéralakját, Frint Lajost, a romániai zsinatpresbiteri egyház szuperintendensét és Fábry Viktor eperjesi lelkészt, a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség elnökét is. Előbbi azokat az életéveket, amelyekben az ember már érett a nyugalomra s csak az után vágyik, nehéz sorssal küzdő egyházának szolgálatára szentelte. Fáradtan, magas korban tért meg atyáihoz. Legyen békés a pihenése, s nyerje el Urától mindhalálig való hűségének jutalmát. Fábry Viktor fiatalos erővel vállalta a harcot és állta emberül, mígnem a korai halál kiütötte kezéből a kardot, amellyel a maroknyi magyar evangélikusság jogait, életét védte. Helyezzük sírjára az elismerés és hála babérágát és kérjük az egyház Urát, hogy az elpihent harcost fogadja be az örök béke és nyugalom hajlékaiba. Greguss Gyula kassai lelkész még megérhette az anyaország és anyaegyház áldott kebelére való hazatérés boldogító örömét, amelyen azonban az elnyomatás sok bánata és szenvedése után kimerülten csakhamar elszenderült. Emlékét szívünkbe zárjuk. Mindnyájuk halála felett kifejeztem egyházunk őszinte együttérzését. Jelentésemnek ezt az utolsó, szomorú fejezetét azzal zárom, hogy a kegyelet néhai D. Geduly Henrik püspök sírján emlékmüvet emelt, amelyre az egyházegyetem koszorúját a tiszai egyházkerület elnöksége helyezte el. Most pedig fordítsuk tekintetünket a sírhantokról a munka küzdőtere felé, irányozzuk figyelmünket a halálról az életre s hálát adva Istennek a lefolyt munkaév feladataiért és az azok végzéséhez nyújtott erőért, az Ő nevének segítségülhívásával kezdjük meg az 1940/41. új munkaévet. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő nagyszabású megnyitóbeszédét és nagy munkateljesítményről számotadó jelentését köszönettel fogadja, megállapításaival magát azonosítja, intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul veszi és javaslatait határozaterőre emeli ; az egyetemes felügyelő által kifejezett üdvözlésekhez csatlakozik ; D. báró Prónay Dezső tb. egyetemes felügyelőben a magyar evangélikus ember példaképét gyászolja s rendkívüli közegyházi szolgálatait és emlékét jegyzőkönyvében hálás elismeréssel és kegyelettel megörökíti ; Sztehló Kornél tb. egyetemes főügyész, Dr. Szigethy Lajos v. tanügyi bizottsági előadó, Frint Lajos szuperintendens és Fábry Viktor lelkész szolgálatait hálás emlékezetben őrzi és emléküket jegyzőkönyvébe iktatja. 6. (Sz.) D. Kapi Béla püspök, egyházi elnök az E. T. II. cikkének 82. §-a alapján az egyházegyetem lelki munkájáról a következő jelentést terjeszti be : A Károli biblia jubiláris ünnepsége megszilárdítja azt az állandó megerősítésre szoruló, nagy igazságot, hogy a történelmet mindig a biblia formálja. Valahányszor elfelejtett könyv lesz a biblia az egyház életében, szomorú, külsőségekben kimerülő egyháztörténelmi korszak következik. Valahányszor élővé válik a biblia az egyház kezében, mindannyiszor megerősödik az egyház lelki irányzata. Egyetemes szempontból is igazságot fejez ki ez a tétel. Két évtized óta rettenetes apokaliptikus forgatagban élünk s ismeretlen kialakulások felé sodródunk. Ebben a nagy bizonytalanságban meg kell látnunk, hogy a világtörténelemnek tulajdonképeni formálója most is a biblia. Áldásthozó jobb korszakot csak a biblia szellemének érvényesülésétől várhatunk. Ezt a tételt igazságnak valljuk az egyes emberre is. Isten előtt meghajoló hálával adunk kifejezést hitünknek, hogy magyar evangélikus egyházunk nagy lelki megújulási időszaknak a küszöbét lépte át. De kifejezésre juttatom azon meggyőződésemet is, hogy egyházunk lelki megújulását csak a biblia biztosíthatja, s történelmének új korszakát csak az egyház lényegében rejlő hivatásának betöltésétől várhatja. Egyházunk lelki munkájának egyetlen alapfeladatát Isten igéjének érvényesítése és szolgálása képezi. Esztendőkkel ezelőtt dunántúli egyházkerületünkben életbe léptettem a kötelező textus-rendszer alapján történő igehirdetést s bevezettem a püspök által gyakorolt ellenőrzését. Egy esztendővel ezelőtt a tiszai egyházkerület püspöke saját egyházkerülete területén hasonlóképen intézkedett. Örömmel jelentem be, hogy a küszöbön álló egyházi esztendőtől kezdődőleg a bányai és a dunáninneni egyházkerületek püspökei is bevezették ezt a rendszert, s így egyházunkban az igehirdetésnek a bibliára alapított irányítása és ellenőrzése a lehetőség szerint Isten kegyelméből megtörténik. Az igehirdetés irányítása és ellenőrzése a lelkiismeretnek és felelősségérzetnek a kérdése. Ha egyházunk vezetői felelősek az egyház külső szervezeti rendjéért, ha ellenőrzést követelnek az adminisztratív ügykezelésre vonatkozólag, ha az egyház ellenőrző hatósága kénytelen ellenőrizni
