Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3
11 vei mélységes bánattal a szívében vált meg hazánktól, hogy elfoglalja a naumburgi dómban új szol- 5. gálati helyét. Megbecsülésünk és szeretetünk jelei kísérték útjára. Utóda, Schiebe lelkész is érintkezést keresett velünk. Beiktatásán távollétemben Kuthy Dezső egyetemes főtitkár képviselte egyházunkat és juttatta kifejezésre érzelmeinket. Dr. Heckel Theodor püspök ittléte alkalmából, kérésére, a református egyház, egyházunk és a nevezett egyházközség vezetősége megbeszélést folytatott a Budapesten élő németbirodalmi hívek egyházi adója ügyében és megvan a remény arra, hogy sikerül ezt a kérdést nyugvópontra juttatni. A finn testvérekről akkori súlyos helyzetükben múlt évi egyetemes közgyűlésünk á viszonyunkból természetesen folyó melegséggel emlékezett meg. Ezt a megnyilatkozást megfelelő módon közöltem Erkki Kaila finn érsekkel, akitől megható köszönőirat érkezett. Az egjmttérzés azonban nemcsak szavakban, de tettekben is megnyilatkozást keresett. A finnek javára tartott gyűjtés és offertorium közel 44.000-— P-t eredményezett, amelyet küldöttségileg adtunk át Finnország akkori budapesti követének, a Finn Vöröskereszt javára. A megjelent finn füzetek is a rokonérzés szép megnyilatkozásai voltak a gyülekezetekben rendezett megemlékezésekkel és a Luther Társaság finn estjével együtt, amely minden résztvevőjének felejthetetlen élménye marad. Résztvett azon Onni Talas, Finnország budapesti követe is, aki rövid időre rá megvált budapesti állomáshelyétől, a legjobb emlékeket hagyva itt maga után. Szivélyes búcsút vett tőlünk. Ügy érzem, mulasztást követnék el, ha ugyanezen a helyen, ahol egy évvel ezelőtt szorongó érzéssel gondoltunk finn testvéreinkre, nem szólanék arról, hogy nehéz létharcuknak békés befejezése lett, amely ugyan országuk egy részének elvesztését jelentette, de nemzeti létüket és fennmaradásukat biztosította. Az egész művelt világ értetlenül állt a csoda élőtt, amelyet ez a kis nép művelt. Mi tudjuk, hogy nemcsak fegyvereivel, de hitének erejével is vitte azt véghez. Ugyanannak a hitnek az erejével, amely a mienk. Lelki büszkeséggel tudjuk és valljuk mi a finneket hitben is testvéreinknek és hősies megállásukból bizonyságát vettük annak, hogy ennek a hitnek ma is megvan a csodatevő ereje. Igyekezzünk tehát ezt a hitet magunkban és utódainkban ápolni és erősíteni abban a biztos tudatban, hogy a megállást ezekben a vészterhes időkben s azokban, amelyek még elkövetkeznek, emberi erő nem, hanem Isten kegyelméből csak ez az egy biztosíthatja. Szívünk nagyrabecsülése és szeretete országokon és tengereken át feléjük száll és azzal a rokonérzéssel, amellyel tavaly értük aggódtunk, ajánljuk őket most, sorsuk felől megnyugodva, Isten atyai oltalmába. Dán és svéd hittestvéreink ezévben is eljuttatták hozzánk szokásos támogatásukat, amelyet az egyházkerületek püspökeivel egyetértésben osztottam szét arra rászoruló és méltó egyházi munkások, közületek és intézmények között. A támogatás anyagi értékénél is nagyobb számunkra a testvéri megértés és segítnikészség erkölcsi -értéke. A Lutheránus Világgyűlés köréből Dr. Jörgensen Alfréddal váltottam iratoL A sondershauseni Luther-Akadémia elnökéhez, Dr. Stange Erich professzorhoz 70. születésnapja alkalmából intézett üdvözlőiratot egyházunk nevében aláírtam. A nemzetközi protestáns szervezetek közül a Protestáns Világszövetség és a Nemzetközi Belmissziói és Diakoniai Egyesület vezetőségével álltam kapcsolatban. A két szervezet elnökének, Slotemaker de Bruine volt holland miniszternek 70. születésnapja alkalmából üdvözletet küldtem. A Protestáns Világszövetség főtitkárával, Dr. Ohlemüller Gerharddal való érintkezéseinkben zökkenő a háborús viszonyok közepett sem állt be. Dr. Füllkrug Gerharddal, az utóbbi egyesület délkeleteurópai csoportjának vezetőjével ugyancsak fennáll a kapcsolatunk. Megküldettem neki az egyházunk belmissziói életéről szóló tájékoztatót és 70. születésnapjával kapcsolatban róla is szivélyes üdvözlőiratban emlékeztem meg. Ha a háború végetér, nemcsak a magam, de a nemzetközi egyházi érintkezésekben résztvevő külföldi szakférfiak megítélése szerint is előreláthatólag igen fontos szerep vár a magyar protestantizmusra s annak körében evangélikus egyházunkra ezen érintkezések újbóli felvételének munkaterületén. Meggyőződésem, hogy ezt a szerepet örömmel vállaljuk, és boldog érzés lesz számunkra, ha a mi közreműködésünkkel fonódnak ismét össze testvéri szorításra azok a kezek, amelyek most hidegek, mint a szivek és nem nyúlnak kézfogásra egymás felé. Erre a szerepre hivatottá tèsz minket nemcsak nemzetközi helyzetünk s a világ protestantizmusának életében elfoglalt pozíciónk, de az a virágzó hitélet is, amely nemzetközi viszonylatban is az elsők sorába helyezi a magyar protestantizmust. Ez a hivatástudat fokozza erőinket egyházi kötelességeink buzgó teljesítésére. A. zsinat bezárásával az általa elindított munka nem ért véget. Szabályrendeletek egész halmaza áll előkészítés alatt. Ezeknek a kérdése a szabályrendeletügyi bizottságon keresztül kerül közgyűlésünk elé. Itt csak egy örvendetes bejelentésre szorítkozom. Egyházi Törvénygyűjteményünk német fordítása nyomdakészen áll. A fordítás nehéz munkáját Spiegel-Schmidt Frigyes dunántúli egyházkerületi missziói másodlelkész végezte nagy odaadással és szakértelemmel. Reményem szerint a mű kinyomatása is mielőbb megtörténhet és közkézre adása lehetővé válik.
