Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

58 8. §. Az egyetemes egyházi iroda hivatalos idejét, valamint azt, hogy ennek keretében az egyetemes főtitkár hétköznaponként két órán ál munkaköréhez tartozó ügyekben mikor áll feleknek is rendelkezésére, az egyetemes felügyelő szabja meg. í). §. Az egyetemes egyházi iroda többi alkalmazottai segédkeznek az egyetemes főtitkárnak hivatali teendői ellátásában. Munkakörüket közelebbről és munkaidejüket az egyetemes főtitkár javaslatára az egyetemes felügyelő állapítja meg. 10. §, Jelen szabályzat kihirdetésével lé]) hatályba s ugyanakkor az 1920. évi egyetemes közgyűlés 119. jegyzőkönyvi számú határozatával megállapított s „Az egyetemes felügyelői iroda iigyrendjé"-ről szóló szabályrendelet hatályát veszti. xV jelen szabályrendelet hatálybalépésekor működő egyetemes főtitkár alkalmazását ez a szabályrendelet nem érinti. Indokolás az „Egyetemes Egyházi Iroda" szervezetéről és az egyetemes főtitkár hatásköréről szóló szabályrendelethez. I. Altalánosságban előrebocsátjuk, hogy az egyetemes egyházi iroda és az annak élén álló egyetemes főtitkár teendőinek, illetve hatáskörének és jogviszonyának közelebbi szabályozását a zsinat szükségesnek találta. A régi zsinati törvényben és az annak alapján készült szabályrendeletekben ugyanis alig találunk erre az intézményre s annak személyi és dologi viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket, nyilván amiatt, mert az 1891—1894. évi zsinat éppen csak hogy lefektette az egyházegyetem központi kormányrendszerének alapelveit, azonban annak összes kívánatos és indokolt szerveiről tüzetesebben nem intézkedett. így az egyetemes felügyelőnek a központi adminisztrációban sokáig inkább csak az egyetemes világi főjegyző segédkezett. Azonban az 1891—1894. évi zsinati törvények és az azok alapján kelt szabályrendeletek végrehajtása, nemkülönben az állammal való s főként a ius advocatiae folytán hovatovább kimélyülő kapcsolataink nélkülözhetetlenné tették azt, hogy az egyetemes felügyelő rendelkezésére az egész egyházi közigazgatási év folyamán olyan megfelelő s egyházunk közjogi állásából kifolyólag olyan állandó hivatal álljon, amelynek vezetője különleges szakképzettséggel és az állandó gyakorlat révén mindinkább kristályosodó képességekkel bír, másrészt az egyetemes főjegyzőt a tulajdonképeni munkakörén kívüli teendőktől tehermentesíti. Ez a fejlődés főként az utóbbi két évtized folyamán vett lendületet, úgyhogy legutóbbi zsinatunk már egy szokásjogilag tényleg kialakult helyzetet talált, amelyet csupán törvényes jogalappal felruháznia s egyben a kereteket — tekintettel az időközben létesült egyetemes nyugdíjintézetnél a tagsági jogosultságok kibővítésére is — szabatosan meghatározni kellett. Ennek a feladatnak részletes megoldását az E. T. II. t.-c. 81. §-a szabályrendeleti útra terelte. A kiküldött bizottság a szabályrendelet tervezetének elkészítésénél egyrészt a fentebb érintett szempontokat vette figyelembe, másrészt azonban a szabályrendeletbe felvett joganyag körvonalozásánál az egyetemes felügyelő és az egyházkerületi elnökségek törvényileg biztosított jogállását, illetve discretionális joghatóságát tartotta szem előtt. II. A címre vonatkozólag irányadó az E. T. II. törvénycikk 81. §-a. Az 1. §-hoz : L. ! E. T. II. t.-c. 81. §-t. A 2. §-hoz : L. ! E. T. II. t.-c. 81.§-t, illetve a szokásjogilag kialakult helyzetet. Az egyetemes főtitkári állás szervezésekor ugyanis pénzügyi okokból kikerülhetetlen volt, hogy ez a tisztség az egyetemes misszionáriusi lelkészi állással egybekapcsoltassék. Ez a pénzügyi helyzet ma is fennáll ; viszont az egyetemes főtitkár — úgy is, mint az egyházegyetem rendelkezésére álló lelkészi munkaerő — egyetemes misszionáriusi irodai ügykört ma is betölt. (L. ! II. t.-c. 82. § és IV. t.-c. 4. §.) A 3. §-hoz : L. ! E. T. II. t.-c. 81. §-át, továbbá az E. T. II. t.-c. 74. § e) pontját és az E. T. X. t.-c. 2—3. §-ait.