Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

6 4. Jelentésem élére az állammal való érintkezésünk anyagát helyezem. Általánosságban utalok az elnöki megnyitómban idevonatkozólag foglaltakra és külön is kiemelem azt a megértést és jóindulatot, amelyet egyházi vonatkozású ügyeinkben az állam és annak minden velünk kapcsolatban álló tényezője részéről tapasztalunk. Dr. Hóman Bálint új m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a részéről régebbi működése alkalmából megnyilvánult barátságos szellemben kezeli most is egyházi ügyeinket. Az új protestáns államtitkár, Fáy István, pedig már első ezirányú ténykedéseivel teljes mértékben biztosította részünkről a maga számára azt az osztatlan bizalmat, amely közéleti pályájának eddigi működési terein is méltán fordult kivételes személyisége felé. A protestáns ügyosztály élén Dr. Bernáth Géza miniszteri osztályfőnökkel ugyancsak tovább viszi azt a szellemet, amelynek részünkről csak a legteljesebb bizalom lehet méltó viszonzása. Ha általánosságban valami kívánni valónk volna, úgy csak az lehet, hogy egyes intézkedéseknek gyorsabb legyen az üteme. Kifejezetten hangsúlyozom azonban, hogy ez a kívánság is csak olyan ügyekben áll fenn és olyan intézkedésekre vonatkozik, amelyek nem kizárólag a m. kir. vallásés közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe esnek, hanem annak más minisztériumokkal való előzetes megállapodását feltételezik. Meggyőződésem szerint ezekben sem a velünk szembeni jóakarat hiánya, hanem az állam szempontjainak előtérbe helyezése oka a késedelemnek. Ezt az általánosságban mozgó megállapításomat később két adott eset, példájával óhajtom szemléltetni. Mult évi jelentésemben említettem, hogy az 1937. évi egyetemes közgyűlés 16. jegyzőkönyvi pontja alapján az egyházi közületeknek juttatott földbirtokok szénjoga ügyében tett felterjesztésünkre nem érkezett válasz. Időközben megjött a rn. kir. pénzügyminiszter 42.024/1939. VIII. fő. sz. válasza, amely szerint az 1927. évi V. t.-c. 60. §-a értelmében a vagyonváltság földekkel kapcsolatos szénjogok a juttatottat nem illetik meg. Nélkülözzük azonban a m. kir. miniszterelnök válaszát a mult évi jelentésemben említett arra a felterjesztésre, melyben egyházunk lélekszámának a területvisszacsatolás útján történt tekintélyes gyarapodására való tekintettel a Felsőházban egyházunk a Főrendiházban élvezett képviseleti jogának helyreállítását kértük. Ugyancsak válasz nélkül maradt eddig a mult évi egyetemes közgyűlés 7. és 19. jegyzőkönyvi pontja alapján tett felterjesztés, amelyben a m. kir. miniszterelnöknél a püspöki javadalom céljaira juttatott földbirtokok utáni beruházási hozzájárulás törlését, illetve az egyke elleni rendkívüli intézkedések megtételét szorgalmaztuk. A m. kir. vallás- es közoktatásügyi miniszter a területvisszacsatolással kapcsolatban több fontos rendelettervezetre vonatkozólag véleményt kért, amelyet minden alkalommal egyházunk érdekeinek szemmeltartásával adtam meg. Ugyanilyen értelemben észrevételeztem egy a m. kir. kereskedelemügyi miniszter által benyújtani szándékolt, egyházi érdekeket is érintő törvénytervezetet is. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 8.328/1939.—II. ü. o. szám alatt közölte a ni, kir. külügyminiszternek azt az elhatározását, hogy a jövőben a megnövekedett és állandósult ügyforgalomra való tekintettel s az előlegek megtérítése körül felmerült zavarok miatt a külföldről magánfelek által a felekezeti anyakönyvvezetőségekhez intézett kérelmek tárgyában a 78.576/8/1936. sz. átiratában felajánlott közvetítést, még pedig sem a kiállítási költségek megtérítését, sem pedig közvetlenül a felekezeti anyakönyvvezetőségektől kért és hozzá felterjesztett anyakönyvi kivonatok továbbítását nem vállalja. A kormánytényezők részéről kiindult kezdeményezések közül kiemelem a m. kir. belügyminiszternek azt a tényét, hogy a közigazgatási tanfolyam keretébe egyházi vonatkozású előadásokat is beillesztett, amelyek közül a mi egyházunkra vonatkozó előadást I). Kapi Béla püspök látta el. Jelentésemnek ezt a helyét tartom a legalkalmasabbnak annak jóleső érzéssel való megállapítására, hogy a m. kir. posta a templomképekkel ellátott bélyegsorozatba Deák-téri templomunkat is felvette és az Országos Protestáns Napok alkalmából protestáns bélyegsorozatot és bélyegblokkot adott ki. Ezt a barátságos eljárást, amelyet mi hálával fogadtunk, a külföldi protestáns sajtó is rokonszenvvel üdvözölte. Természetesen amikor és amiben annak szüksége felmerült, én is felterjesztést intéztem a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, akinél ismételten személyesen is eljártam. Ezeknek a felterjesztéseknek és személyes tárgyalásoknak sorából főkép azokat szándékozom részletezni, amelyek a felvidéki területsáv és a Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatosak. Kötelességemnek ismertem, hogy a területvisszacsatolással szükségessé vált államsegélyemelés és a hazatéri nyugdíjasok, illetve nyugdíj várományosok igényének kielégítése érdekében írásban és személyes tárgyalások útján minden lehetőt elkövessek. Éppen ezek a kérdések azok, amelyekre általánosságban céloztam s amelyekben mindeddig nem sikerült az állam részéről azt a gyors és gyökeres megoldást biztosítanunk, amely nemcsak egyházi, de nemzeti szempontból is feltétlenül szükséges lett volna. Kétségtelen, hogy az 1848. évi XX. t.-c. alapján élvezett államsegély ad hoc némileg felemeltetett s ugyanígy a nyugdíjállamsegély is, az is tény, hogy a visszacsatolt területeken működő s a honvédség által ott szolgálatban talált lelkészek kongrua-előleget kapnak s hogy a csehszlovák állam részéről folyósított nyugdíjakat a mi ezt az ellátást élvezett nyugdíjasaink is megkapják. De ezzel szemben az is bizonyos, hogy az államsegélyemelés mérve nem kielégítő, módja nem biztosít állandó rendezést, a congruasegélyt