Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29
11 Á Russischer Evangelischer Pressedienst megalapítója és szerkesztője, D. Schabert Oszkár rigai lelkész, aki életfeladatának tekintette, hogy az oroszországi egyház- és vallásüldözést a világ evangélikus közvéleménye elé tárja és azzal szemben cselekvésre indítsa, elhúnyt. Halála felett kifejeztem részvétünket. A Hit- és Egyházszervezet világmozgalmának közlése szerint a III. világkonferenciát a jövő évben Edinburghban tartják meg. Bejelentettem, hogy egyházunk képviseletére D. Dr. Pröhle Károly egyetemi tanárt kértem fel. A keresztyén egyházak ismertetésére szolgáló Ekklesia sorozat szerkesztője, D. SiegmundSchultze Frigyes egyetemi tanár körünkben járt és egyházunk és a református testvéregyház szakköreivel a magyar protestantizmust ismertető kötet anyagára és szerkesztésére vonatkozólag megállapodott. Igyekeztem a kérdés minél jobb elrendezését előmozdítani. Amidőn még megemlítem, hogy a vasárnapi iskolai szövetség Oslóban tartott kongresszusán egyházunk köréből Dr. Scholtz Oszkár vett részt, egyházunk belső ügyeire térek át és elsőnek veszem azok legfontosabbikát, a zsinatot. A zsinat munkálatai az elmúlt esztendő során abban a mederben folytak le, amelyet multévi beszámolómban jelezni szerencsém volt. Ugyanis a zsinat egyeztető bizottsága teljesen befejezte nagy és nehéz munkáját, minek eredményeképen a javaslatok rendelkezésre állnak. A zsinati egyeztető bizottság javaslatát a zsinat tagjai már július első napjaiban nyomtatásban megkapták s így kellő idő állott rendelkezésükre annak beható tanulmányozására. Ezért a zsinat elnöksége a második ülésszakot folyó évi október hó 28-ára, a harmadik ülésszakot pedig folyó évi november hó 10-ére összehívhatta. A második ülésszak, amelyen a Magyarország Kormányzója által megerősített és jóváhagyott kiegészítési törvény kihirdettetett, megejtette az új tagok választását. Remélem, hogy a zsinat a bizottságok gondosan előkészített javaslatait a harmadik ülésszakra váró érdemi tárgyalások során helyesléssel fogadja. Ezt a reménységemet arra alapítom, hogy egyrészt egyházunk legkiválóbb szakemberei végezték az előkészítő munkálatokat, másrészt a négy külön-külön működött szakbizottság alapos, gondos bírálat alá vette s nemcsupán szerves egységbe hozta össze, hanem a kikerülhetetlen ellenmondásokat kiküszöbölte és a megalkotandó törvénynek a mostani egyházi alkotmánnyal szemben való hatályossági viszonyát határozottan megállapította. Az egyeztető bizottság munkájáról szólva, lehetetlen hálával nem emlékeznem meg Dr. Vladár Gábor értékes közreműködéséről és nemcsak az egyeztető bizottság működésének, de a zsinat egész előkészítése nagy tudást, rendkívüli körültekintést és odaadó buzgóságot igénylő munkájának említésénél a legmelegebb elismerés és köszönet hangján nem szólanom Dr. Mikler Károly felbecsülhetetlen szolgálatairól. Hálát adok az Istennek, hogy nehéz betegségéből megmentette és egyházunk számára megtartotta őt. És kérem az Istent, hogy a zsinat hozza meg egyházunk belső életében azt az áldást, amelyet tőle várunk. Erről a belső egyházi életről szóló beszámolómban mindenekelőtt a nagyrabecsült közvetlen munkatársaim életében előfordult jelentős eseményekről kell megemlékeznem. Szeretve tisztelt elnöktársam, D. Geduly Henrik püspök ebben a közigazgatási évben töltötte be életének 70. és püspöki szolgálatának 25. esztendejét. Természetes kötelességemnek ismertem, hogy egyházkerületének ebből az alkalomból rendezett rendkívüli közgyűlésén résztvegyek és az egyetemes egyház áldó jókívánatainak tolmácsa legyek. De éppen olyan természetes az is, hogy jubileumáról itt is megemlékezünk. Megemlékezésünk nemcsak a püspöknek, hanem az egyetemes közgyűlés egyházi elnökének is szól, mert abból a negyedszázadból esztendők hosszú sora esik ebben a minőségben teljesített szolgálatára is. A lefolyt 25 esztendő története reményteljes várakozásokról, nagy elgondolásokról, szép alkotásokról, ígéretes programmról mond éneket, majd meg egy szörnyű tragédiának sirámait sírja el még lázálomban sem képzelt eseményekről, amelyeknek fájdalmas valósága mellett bizonyság a kép, amely előttünk áll : egy kis egyházmegye méreteire leolvadt, egykor hatalmas egyházkerület és kicsiny tábor élén a hadsereg vezényletére hivatott és elhívott vezér. De ez a tragikum D. Geduly Henrik püspököt nem roppantotta össze. Meglátta a változott helyzetben rejlő új kötelezéseket és kikristályosodott benne az érzék a partikuláris érdekek felett álló egyetemes célok felismerése és szolgálata iránt. Ezzel az érzékkel áll itt a helyén, mint az elnöktárs ideáljának megtestesítője, Istennek hála, kora, tragikuma és az egészségére támadt betegség ellenére is töretlen erőben. Ebben tartsa meg őt soká az Isten ! D. Kapi Béla püspök a püspöki szolgálat huszadik évét fejezte be. Az egyházkerületi közgyűlésnek jubileumi megemlékezésébe én is bekapcsolódtam és felszólalásomban tolmácsoltam az egyetemes egyház hálás elismerését mindazért, amit egyházunk neki köszönhet. Hogy lelkészeink