Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15

29 Az új német istentiszteleti rend tervezetének a Dörmer Frigyes-féle átdolgo- 30-38» zásban sokszorosítás után a német egyházközségekkel való közlését elrendeli, a tót egyházközségeknek pedig engedélyt ad arra, hogy amíg új istentiszteleti rendjük elkészül, a régit használhassák. A gyermek-és ifjúsági istentiszteletek, valamint a temetés és más egyházi cselekmények rendjének megállapítását az egyetemes közgyűlés az Egyetemes Agenda megalkotásával kapcsolatban tartja keresztülviendőnek. 37. (K.) Az egyetemes énekügyi bizottság bejelenti, hogy tárgyalta Bartos Pál szarvasi lelkész egyházközségének megbízása alapján szerkesztett Evangélikus Keresztyén Énekeskönyv című kéziratát. A bírálatot D. Payr Sándor nyug. egyetemi tanár végezte el, kiterjeszkedve az énekeskönyv kiadásának jogi oldalára is. A bírálat alapján a bizottság megállapította, hogy Bartos Pál szarvasi lelkész Evangélikus Keresztyén Énekeskönyv című énekgyüjteménye 978 énekből áll, melyek közül az új Dunántúli Énekeskönyvből az egyházkerület engedélye alapján 411 éneket, a Tranoscius énekekből 216-ot, a békéscsabai énekeskönyvből 191-et vett át. A legtöbb éneket a szerző részint régi magyar énekek közül, részint Margócsy József, Gajdács Pál, Yietórisz József, Szántó Róbert, Pusztai József és Bartos Pál énekei közül választotta ki. Az énekek ellen egyházi és hitvallási szempontból kifogást emelni nem lehet. Költészeti szempontból az énekek különböző értékűek. Az énekeskönyv anyaga túlságosan nagy : 978 énekszöveget és 250 dallamot tartalmaz. Hozzáértéssel eszközölt rostálás növelné a gyűjtemény értékét. A mű tárgyi elrendezése nehézkes és egyszerűsítés kívánatos volna. A bizottság elismeréssel és köszönettel emlékezett meg Bartos Pál lelkésznek, az énekeskönyv szerkesztőjének fáradságos munkájáról és hymnológiai készültségéről, amellyel egyházközségének és bizonyára egy szélesebb egyházi területnek templomi vallásos életéről gondoskodni kíván. Elismerését nyilvánította munkatársaival szemben is. Megállapította végül a bizottság, hogy az énekeskönyv kiadására a szarvasi egyházközségnek joga van és az egyház feladata kizárólag az énekek hitvallási és egyházi szempontból való elbírálására szorítkozik. Bartos Pál és Magócs Károly hozzászólása és pótindítványai után az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy a Bartos Pál-féle énekgyüjteménynek a szarvasi egyházközség által való kiadása és egyes egyházközségekbe való bevezetése ellen nem emel kifogást, tekintettel azonban a fontos közegyházi érdekre, az énekeskönyv anyagának tüzetes átvizsgálására az énekügyi bizottság elnökének elnöklete mellett bizottságot küld ki, amelynek tagjai: D. Payr Sándor, D. Kovács Sándor, Dr. Yietórisz József, Dr. Báró Podmaniczky Pál, Paulik János, Kemény Lajos, Mihalovics Samu, Magócs Károly és Pass László. E bizottságba a szarvasi egyházközség is kiküldheti egy megbízottját. A bizottság az énekeskönyvnek különösen új szerzésű énekeit és fordításait vizsgálja felül, úgy, hogy a szarvasi egyházközség az anyagot kiadás céljából minél előbb visszakaphassa. 38. (K.) Az egyetemes énekügyi bizottság bejelenti, hogy tárgyalás alá vette Kapi-Králik Jenőnek a Deák-téri templom karnagyának a koráiéneklés reformjára vonatkozó javaslatát, amelyet a bányai egyházkerület énekügyi bizottsága, ezt követően pedig a bányai egyházkerület közgyűlése is letárgyalt. Kapi-Králik Jenő karnagy énekügyünknek az egyházi zenetörténeti hagyományokhoz ragaszkodó fejlesztése szempontjából kettőt tart kívánatosnak : 1. a hibásritmusú koráiéneklés kijavítását és 2. az ismeretlen Luther-dallamok és Luther-szövegek összegyűjtését és kiadását. Az első kérdésnél utal arra, hogy koráljainkból kiveszett az eredeti ritmus üde szépsége. A német evang. egyház lelkiismeretes munkával visszaállította a korálok eredeti ritmusát. Ezt a munkát kellene egyházunknak is keresztülvinnie. A második feladatot az eredeti Luther-dallamok és szövegek összegyűjtésében és a magyar egyházi életben való értékesítésében látja. Dr. Gárdonyi Zoltán soproni tanítóképzőintézeti zenetanár és Fodor Kálmán győri karnagy bírálata alapján a bizottság a kérdéseket részletesen tárgyalta. Megállapította, hogy koráiéneklésünkben nem annyira hibás ritmusról, mint inkább »kiegyenlített ritmusról« szólhatunk, mert több korálunkat két évszázad óta a most használatos ritmusban éneklik. A ritmus különben is idők folyamán átalakulhat és ezek a korálok átalakult ritmusban is életképesek maradtak. A gyakorlat szempontjából az eredeti ritmushoz való visszatérés sok nehézséggel jár. A német visszatérési mozgalom sem nyert még befejezést. A német bizottság sem ragaszkodott mindig a legrégibb eredetű melódiához és a ritmusok közül is az elterjedtebb ritmust fogadta el. Egyes dallamoknál nálunk is még mindig kétféle ritmust találunk. Számolni kell a hívek konzervativizmusával és a ritmikus éneklés nehézségeivel. Különösen fontosnak tartotta a bizottság azon megállapítást, hogy a ritmikus korál a szöveg ritmusával való ellenkezést nem tűri meg. A koráiéneklés reformja tehát nem hajtható végre az énekszövegek ritmikai revíziója nélkül.