Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

9 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 5840/11./1934. számú leiratában kérdést inté- 5. zett hozzám aziránt, hogy az 1934. I. törvénycikk alapján kiadott 1620/1934. számú M. E. rendelet 2. §-ának hatálya kiterjed-e az egyházközségi kántorok, hitoktatók stb.-re. Nemleges választ adtam. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 5443/11./1934. számú leiratában a lelkészek, hitoktatók, kántorok és egyéb egyházi alkalmazottak útlevélilleték- és díjkedvezményben való részesítése kérdésében véleményt kért. Egyházi alkalmazottaink érdekeinek megfelelő választ adtam. A szegedi tanyai kongresszus határozataival kapcsolatos 7129/11./1933. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri leiratra válaszoltam. Kérésem alapján a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter több olyan közegyházi célra utalványozott segélyt, amelyeknek érdeke ilyen segítségnyújtás nélkül kárt szenvedett volna. A Felekezetközi helyzet részletesebb taglalását ezúttal az elnöki megnyitómban foglaltakra való tekintettel is mellőzhetőnek vélem. Felekezetközi viszonylatban nagyobb izgalmat csak a vegyesházasságok kérdése váltott ki. Ez a felekezetközi viszony legkényesebb pontja, amelynek megoldása nemkevésbbé állami, mint egyházi érdek. Az állam részéről megfelelő erély, egyházi részről pedig a türelem szellemének érvényesülése tudná ennek a kérdésnek közmegnyugvást keltő rendezését biztosítani. Az idei katholikus nagygyűlés hangja olyan volt, hogy arról csak elismeréssel szólhatunk. Ha ilyen hang és ilyen szellem érvényesül, akkor talán mégsem marad utópia az a vágyunk, hogy felekezetközi viszonylatban létrejöjjön az a légkör, amelyben az egyházak és a nemzeti társadalom békéje biztosítva van. A református egyházzal fenntartott kapcsolatokat tárgyaló beszámolóm élére azt a szomorú tényt iktatom, hogy a református egyetemes konventet súlyos veszteség érte egykori, buzgó világi elnökének, Dókus Ernő egyházkerületi főgondnoknak, tragikus körülmények között bekövetkezett, fájdalmas elhúnytával. Egyházunkkal és annak ügyeivel szemben mindenkor nagy megértést és meleg jóindulatot tanúsított. Csak természetes tehát, hogy elvesztését mi is fájó szívvel meggyászoltuk. Mélységes részvétünknek a református egyetemes konventtel szemben azáltal is kifejezést adtam, hogy koporsójára koszorút helyeztem és végtisztességén az egyetemes egyház küldöttségével résztvettem. Az élre kínálkozik a rendkívül meleg hangnak hálás megemlítése is, amellyel D. Dr. Ravasz László püspök a dunamelléki református egyházkerület közgyűlésén születésének 450 éves jubileuma alkalmából reformátorunk emlékének áldozott. Hálát adott az Istennek azért, hogy : »életre hívta a nagy reformátori triász első tagját, Luther Mártont, akinek a prófétaságából indult meg a reformáció«. A nagy reformátor egyháza iránti megbecsülésnek és az azzal való testvéri együttélés komoly akarásának a hangja csendül ki a református testvérek kiváló püspökének az evangélikus és a református hívek különválási mozgalmainak a testvériség szellemében való lebonyolítását célzó javaslatából. Ez a javaslat azon iratváltáshoz kapcsolódott, amely az eger-gyöngyös-hatvani misszió megszervezésének kérdésében közöttünk folyt. Szükségesnek láttam ugyanis, hogy a református egyház illetékes püspökeivel érintkezést keressek és szándékunkat tudomásukra hozva, kérjem őket, utasítanák érdekelt egyházközségeik arra illetékes közegeit, hogy a munka megindulását atyafiságos megértéssel fogadják és törekvésünkben, amint testvérektől elvárható, hathatósan támogassanak. Remélem, ez az eljárás és majd a protestáns közös bizottság útján létesülő megállapodás lehetővé teszi a szükséges összhang kialakulását, miáltal szórványmunkánk könnyebbé válnék és egyházaink életéből a komádihoz hasonló esetek végkép kiküszöbölődnek. D. Dr. Ravasz László püspök javaslatát mult évi egyetemes felügyelői jelentésemben ebben a kérdésben kifejtett elgondolásomhoz híven az egyházunkat és a református egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz tettem át. A protestáns közös bizottság egy ízben tartott ülést, mégpedig április hó 18-án és a következő kérdésekkel foglalkozott. A vegyesházasságok kérdésével, amelyben a kormányhoz felterjesztést intézett, a szombathelyi evangélikus és református egyházközség közötti vagyonmegosztás kérdésével, amelyben a békés elintézés mellett foglalt állást, a bizottság szervezetének kérdésével, amelyet előkészítés céljából albizottság, illetve az elnöki értekezlet elé utalt. Megalakította végül a Protestáns Világszövetség magyar osztályát és pedig úgy, hogy annak tagja a két egyház minden tagja, bizottsága pedig elnökségével élén maga a közös protestáns bizottság. A titkári teendőket református részről Dr. Benedek Zsolt, egyetemes konventi tanácsos, a mi részünkről pedig Kuthy Dezső egyetemes főtitkár látja el. A magyar osztály tagdíját a két egyház 50%-os arányban viseli. A püspöki javadalmi földek birtokbajuttatási okmányára s a felügyeletének szabályzatára vonatkozó tervezet alkalmat szolgáltatott a református testvéregyház és a magunk egyetemes egyházi és egyházkerületi elnökségeinek kooperációjára, amelyek ebben a kérdésben két ízben tartottak közös értekezletet. A református testvéregyház megküldötte nekünk új törvénykönyvét, mi viszont zsinati előmunkálatainkat bocsátottuk rendelkezésére. Közölje az Isten a testvéregyházzal megsegítő áldását, hogy új alkotmányának keretei között áldással működhessék és irányunkban továbbra is a testvériség lelke hassa át. b