Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

37 3. a VII. fizetési osztályba az állami tanítókhoz hasonlóan a felekezeti tanítóság az eddigi alacsony százalék helyett a törvényben megállapított 10% erejéig neveztessék ki ; 4. a segédtanítói intézmény szüntettessék meg. 70. (Ky.) A dunántúli egyházkerület felterjesztésére a tanügyi bizottság javaslata alapján az egyetemes közgyűlés felhívja az iskolafenntartó egyházközségek figyelmét a közegyháznak azon nagy érdekére, amely a tanítók továbbképzéséhez fűződik és ajánlja nekik, hogy tanítóiknak a részükre rendezett továbbképző tanfolyamokon való részvételét tegyék lehetővé azzal, hogy költségvetésükbe erre a célra évről-évre megfelelő összeget felvesznek. Egyben felterjesztéssel él az egyetemes közgyűlés a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és kéri, hogy a tanítók továbbképzése céljából megrendezett tanfolyamokon résztvevő tanítóknak a részvétellel kapcsolatban felmerült költségeit térítse meg, avagy a tanfolyam tartamára szóló megfelelő ingyenes elhelyezésükkel és ellátásukkal tegye részükre ezen továbbképző alkalmat kihasználhatóvá. 71. (Ky.) A dunántúli egyházkerület felterjesztésére a tanügyi bizottság javaslata értelmében az egyetemes közgyűlés felkéri a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az iskolafenntartó egyházközségek megsegítése érdekében a dologi tandíj kárpótlási segélyeket teljes összegükben folyósítsa, nehogy az egyházközségek az iskolafenntartással járó, napról-napra súlyosbodó anyagi terhek alatt összeroskadjanak és iskoláik fenntartásáról lemondani kényszerüljenek. 72. (Ky.) A tanügyi bizottság bemutatja a dunántúli egyházkerület felterjesztését, amely szerint az egyházközségek újabban az iskolai beíratási díjakból elsősorban a hivatalos lapokra fizetnek elő s így sok helyen nem marad fedezet a tanítói és ifjúsági könyvtárak gyarapítására, minélfogva azok lassan elsorvadnak. Ezért kívánatosnak tarja, hogy az egyházközségek a hivatalos lapokra saját pénztárukból fizessenek elő és a visszamaradt beíratási díjakat a lehetőséghez képest elsősöm ban a tanítói és ifjúsági könyvtárak gyarapítására fordítsák. Az egyetemes közgyűlés utal a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1930. évi 882—4/604. VIII. /. sz. a. kelt és az ugyanazon évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 72. pontjában ismertetett rendeletére, amely szerint minden nyilvánossági joggal bíró elemi népiskolába felvett tanuló után 1 pengő beiratási díjat kell fizetni s ennek felerészét 8 napon belül a »Tanítói Internátusok Alapjá«-nak, illetve újabban »Protestáns Tanítói Internátusi Alap«-nak a m. kir. postatakarékpénztárnál nyitott csekkszámlájára kell befizetni, másik felét pedig az iskoláknál létesítendő kölcsöntankönyvtárak céljára kell fordítani. Az ugyanezen jegyzőkönyv 73. pontjában foglaltak szerint az egyetemes közgyűlés, figyelemmel az 1930. évi VII. t.-c. 2. §-ában foglalt rendelkezésre, nem találta teljesíthetőnek a dunántúli egyházkerületnek azt a kérését, hogy a beiratási díjaknak legalább 50%-át könyvtári és hivatalos lap előfizetési célokra felhasználhassa. Ugyanezt az álláspontját fejezte ki az 1931. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 92. pontjában és ez a törvényes álláspont továbbra is kötelező. 73. (Ky.) A tanügyi bizottság bemutatja a dunántúli egyházkerület fölterjesztését a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter azon sérelmes intézkedésének megszüntetése érdekében, amely szerint két nyugalombalépő tanító lakbérnyugdíját az 1914. évi XXXVI. t.-c. 25. §-ára való utalással nem a nyugalombalépés napjától, hanem csak a nyugdíjellátás folyósítására való igény beálltának napját követő naptári évnegyed első hónapjának első napjától kezdve utalta ki és a nyugalomba-, vonulás napja s a lakbérnyugdíj kiutalásának időpontja közötti időre esedékes lakáspénz megfizetésére, illetve a természetben való lakás biztosítására az iskolafenntartót kötelezte. Minthogy pedig iskolafenntartó egyházközségeink nem kötelezhetők arra, hogy már alkalmazásban nem álló alkalmazottjaik részére a nyugalombavonulás napjától számítva további szolgáltatásokat nyújtsanak, minthogy új rendes vagy helyettes tanító alkalmazása esetén ezen kormányintézkedés az iskolafenntartó egyházközség kettős megterhelését jelenti, minthogy a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy az iskolafenntartó egyházközség és volt alkalmazottja között a békességes elválást megzavarja s végül minthogy az ezen kormányintézkedés alapjául felhozott 1914. évi XXXVI. t.-c. nem is az elemi népiskolai tanítók ellátására vonatkozik, az egyházkerületi közgyűlés az intézkedést sérelmesnek tartja s megszüntetését kéri. Az egyetemes közgyűlés a sérelmesnek felpanaszolt miniszteri intézkedést törvényes alapon állónak látja, mert a tanítók, óvók és a nem állami tanárok ellátásának rendezéséről szóló 1924. évi XXVIII. t.-c. mindazokat a tanítókat és óvókat, akik nem az állam vagy a kincstár, vagy a kormány kezelése alatt álló közalapok, nem a m. kir. államvasutak vagy a m. kir. vasgyárak által fenntartott tanintézetekben állanak tényleges alkalmazásban, az 1894. évi XXVII. t.-c.-kel létesített, az 1914. évi XXXVI. t.-c. rendelkezései