Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

25 A közgyűlést követő délután Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész, a kemenesaljai egyház- 33-36. megyei gyámintézet elnöke, Diósgyőrött és a vasgyárban építette a híveket egy-egy gyámintézeti istentiszteleten. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a Gyámintézet jótevőivel, különösen a Gusztáv Adolf Egylettel szemben őszinte háláját fejezi ki, a Gyámintézet ügyét az összes egyházi közületek figyelmébe és áldozatos szeretetébe ajánlja, a javasolt módosításokat a zsinathoz utalja. 34. (T.) Beterjesztetik az Országos Luther-Szövetségnek a mult közigazgatási évről szóló, következő jelentése. Szövetségünk szervezeteinek működése, amint azt az egyes egyházkerületek közgyűlései elé terjesztett jelentés bizonyítja, zavartalanul folyt és erkölcsi tekintetben teljesen kielégítő volt. Annál kevésbbé kielégítő a Szövetség működésének anyagi oldala. Az Országos Szövetségnek, mint központi szervnek, pénztárába az alapszabály 4. § b) pontja értelmében az egyházkerületi szövetségek és egyéb külső szervek útján beszedett évi tagsági díj beszolgáltatni rendelt 20%-ának tényleg beszolgáltatott összege, nemkülönben az offertóriumok befolyt összege mélyen alatta maradt az előző közigazgatási év eredményének. Ez a körülmény nagymértékben befolyásolta a központ működését ebben az évben is és különösen a Szövetség lapjának, az »Evangélikus Élet«-nek, fenntartását veszélyezteti és teszi egyenesen lehetetlenné. Mult évi jelentésünkben az »Evangélikus Élet« fenntartásában mutatkozó deficitet múló jellegűnek nyilvánítottuk, ezúttal azonban már meg kell állapítanunk, hogy a lap deficitje állandósult és kétszeresére nőtt, ami a lap fenntartását lehetetlenné teszi. Szomorú fényt vetne az evangélikus társadalomra, ha egyetlen országos jellegű lapját meg kellene szüntetnünk. Szövetségünk a mult közigazgatási évben módosította alapszabályait, amelyeket csatoltan beterjesztünk és kérjük a főtisztelendő Egyetemes Közgyűléstől azok jóváhagyását. Kérjük egyben továbbra is Egyházegyetemünk hathatós erkölcsi és anyagi támogatását. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a módosított alapszabályokat jóváhagyja, a hivatalos tényezők és a hívek figyelmét a Szövetségre és annak lapjára felhíva, számukra erkölcsi és anyagi támogatásukat kéri, amit a maga részéről is kilátásba helyez. 35. (T.) D. D. Raffay Sándor püspök, mint a Magyarhoni Evangélikus Lelkész-Egyesület elnöke, a lelkészegyesület közgyűlésének határozatából előterjeszti a következőket : 1. A lelkészegyesület arra kéri az egyetemes közgyűlést, hogy a korpótléknak teljes összegű kiutalását az egyetemes közgyűlés a kormánytól újból kérelmezze. 2. Bejelenti, hogy a lelkészegyesület szükségesnek tartja az anyakönyvek mellett családkönyvek bevezetését és ehhez az egyetemes közgyűlés hozzájárulását kéri. 3. Bejelenti, hogy a MELE az egyes lelkészeket a szórványok adatainak pontos feldolgozására hívta fel, így kíván segítségére lenni az egyetemes egyháznak a szórványgondozás kérdése megoldásában. Szükségesnek véli azonban egyetemes egyházi szórványalap létesítését. 4. Javasolja, hogy a nyugdíjintézet tegye megfontolás tárgyává, miképen volna a segédlelkészek nyugdíjintézeti tagsága keresztülvihető, olymódon, hogy annak terhe a segédlelkészek által elviselhető legyen. 5. Bejelenti, hogy a finn Lelkész-Egyesület és a MELE évenként egy-egy hónapra terjedő finn-magyar lelkészcseréről tárgyal és a MELE a maga részéről a lelkészcserét helyesli és elfogadja. Az egyetemes közgyűlés a MELE előterjesztésében foglaltakkal kapcsolatban határozatilag kimondja, hogy : 1. a lelkészi korpótlék teljes összegű kiutalását szorgalmazza ; 2. a családkönyvek felfektetését szükségesnek tartja ; 3. a szórványadatok pontos feldolgozását és egyetemes jellegű szórványalap létesítését kívánatosnak ítéli ; 4. a segédlelkészek nyugdíj intézeti tagságára vonatkozó javaslatot a nyugdíjintézeti bizottságnak kiadja ; 5. a finn-magyar lelkészcsere tervét örömmel üdvözli. 36. (T.) Olvastatik az »Evangélikus Papnék Országos Szövetségéinek 1934. évi munkásságáról szóló jelentés. Ez évben is, mint Szövetségünk megindítása óta, főtörekvésünk oda irányult, hogy papnéinkat testvéri szeretetben összefűzve, minél nagyobb számban beállítsuk evangélikus egyházunk belmissziói munkájába, a hitmélyítés és az evangéliumi öntudat fejlesztésének szolgálatába, hogy ezáltal is az evangélikus papi családok erkölcsi értékének emelkedését, híveiknek tiszteletét és szeretetét fokozzuk. Összefogó munkánk eredménye volt, hogy karácsonykor több özvegyünket 50—50 pengő segélyben részesíthettük. 2