Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26
11 A Gusztáv Adolf Egylet ezidei königsbergi közgyűlésén a Gyámintézet képviseletében 5 Ziermann Lajos, egyházi elnök, vett részt, de jelen volt Bárdy Ernő alesperes is, aki szolgálatot is végzett. Körünkben is jártak kedves, külföldi vendégek. Dr. Ihmels Károly, lipcsei missziói igazgató, akit a Misszió Egyesület fennállásának 25 éves jubileuma hozott el hazánkba. Több előadásában gyönyörködhettünk, részben a Misszió Egyesület ünnepségein, részben a Luther-Otthonban, ahol tiszteletére az egyetemes egyház az ifjúság bevonásával vacsorát adott. Megörvendeztetett ittlétével Valentin Alfréd, eislebeni szuperintendens is, aki a Deák-téri német istentiszteleten prédikált, a Deáktéri Luther-Szövetség böjti estjén előadást tartott és előadott a tiszteletére ugyancsak az ifjúság bevonásával a Luther-Otthonban megrendezett vacsorán is. A Misszió Egyesület vendégeként ismét több egyházközségünket beutazta Dr. Christananda János, sadhu, ind misszionárius, a már ismert erővel téve bizonyságot Krisztusról. Igehirdetése ezúttal is mély nyomokat hagyott az összes gyülekezetek körében, ahol csak szolgált. A Dr. Poling Dánielnek, a Keresztyén Szövetségi Világunió elnökének budapesti látogatása alkalmából tartott teaesten, amelyre az egyetemes egyház is meghívást kapott, távollétemben felkérésemre Kemény Lajos, esperes, volt szíves egyházunkat képviselni. Itt tartom szükségesnek annak megemlítését is, hogy a wittenbergi Luther Múzeumnak megküldöttem a Lutherre vonatkozólag hazai könyvpiacunkon újabban megjelent műveket, és hogy az amerikai Bibliatársulat theologusainknak héber- és görögnyelvű bibliarészeket adományozott. Ugyanide tartozik annak bejelentése is, hogy a dunántúli egyházkerületnek a Martin Luther Bund kérésére megtartott offertóriuma, amelynek összegéről a tavalyi közgyűlésen még nem tudtam beszámolni, az ukrán lutheránus mozgalom javára 770'60 pengőt eredményezett. A szövetség meghívott az ezen mozgalom kérdését tárgyaló neuendettelsaui konferenciára, amelyre azonban pénzügyi okokból nem tudtunk képviselőt küldeni. Az elszakított területeken élő testvérekkel való érintkezések közül egy fájdalmas és egy örvendetes kötelesség teljesítéséről adok számot. Az osztrákok által elszakított területen élő, volt egyházi munkásaink sorából kidőlt Seybold Károly, zurányi esperes-lelkész, akinek gyászjelentését véve, gyászoló gyülekezetével szemben őszinte részvétünknek adtam kifejezést. A szerbek által elszakított területen pedig a torzsai egyházközség fennállásának 150. évfordulóját ünnepelte. A vett meghívóra szívélyes hangú üdvözlettel válaszoltam. Egyházunk X>clső életéről számolva be, egy olyan eseményt kell megemlítenem, amely, míg egyfelől lesújtó, másrészt felemelő. Ennek az eseménynek középpontjában a dunáninneni egyházkerület világi vezetője, Dr. Sztranyavszky Sándor, egyházkerületi felügyelő, állt, aki kifejezetten felhatalmazott arra, hogy az eseményt erről a helyről is egyházunk hivatalos és széleskörű nyilvánosságának tudomására hozhatom. A reverzális, amely felekezetközi életünkben annyi rombolást visz véghez és oly sok magyar család életét feldúlja, az ő családját sem kímélte meg. Egyik fia egyházunk kárára reverzálist adott. Ebben áll az esemény lesújtó volta. A továbbiak részletezésétől annyival is inkább eltekinthetek, mivel azokat, mint arra legilletékesebb, ő maga a dunáninneni egyházkerület közgyűlése elé tárta, s így azokról mindnyájan tudomással bírunk. Röviden elég csak arra utalnom, hogy megsértett vallási önérzete s egyháza iránti hűsége ezzel a ténnyel szemben olyan eljárásra indította, amellyel példát statuált. És az esetben ez a férfias megállás a felemelő. Csak természetes, hogy egyházkerülete a felügyelői tisztségről való lemondását nem fogadta el, hanem őt bizalmáról biztosította, amit én kétségkívül a főtisztelendő egyetemes közgyűlés egyhangú helyeslésétől kísérve, itt most szintén megteszek. Változatlan, sőt fokozott bizalmunk az övé. Dr. Sztranyavszky Sándor, egyházkerületi felügyelő, elnöktársa, D. Kiss István, a dunáninneni egyházkerület szelídlelkű főpásztora, nemrég ünnepelte megszokott szerénységével, zajtalanul, szűk családi körben 70. születésnapját. Ez a csendes elvonultság nem lehetett akadálya annak, hogy őt meleg üdvözletünkkel felkeressem, további életére Isten áldását kérve. Ezt az egyetemes közgyűlés színe előtt és annak nevében most megismétlem. Mélységes együttérzésünkről biztosítottam Dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyzőt, kiválóan becsült és tisztelt, közvetlen munkatársamat, akit éppen az egyetemes közgyűlés lázas előkészületei között ért az a súlyos csapás, hogy szeretett hitvestársát tragikus hirtelenséggel elvesztette. A ravatalra, amelyre gyászoló lélekkel borul, koszorút helyeztem és a temetésen résztvettem. Köszöntöm báró Feilitzsch Berthold egyetemes gyámintézeti világi elnököt és Dr. Tomcsányi Vilmos Pál egyetemes törvényszéki bírót, akiknek közéleti munkáját a Kormányzó Űr Őfőméltósága az I. osztályú magyar érdemkereszt adományozásával jutalmazta. Viseljék ennek a magas kitüntetésnek a díszét egy hosszú életen át boldog megelégedésben. Ugyancsak melegen üdvözlöm a Tanáregyesület kiváló elnökét, Dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanárt, magas lengyel kitüntetése alkalmából. Közvetlen munkatársaimról szólva, lehetetlen hálával meg nem említenem, hogy az egyházkerületi elnökségek kérésemre az elmúlt év folyamán négy ízben is szívesek voltak fontos közb*