Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

36 79-80-81. nyugdíjintézet által részére szabályrendeletszerüen megállapított nyugdíj, ellátási díj, árvaneveltetési díj, betegápolási, vagy temetési díj csak oly mérvben folyósítható, amennyi az alapszabályszerü igénnyel szemben az egyetemes egyház, nemkülönben állásának fenntartója és az érdekelt tag által a felsorolt igények megnyílásáig eszközölt befizetéseknek az arányában aránylagosan jár; 2. megállapíttatik, hogy az előző ponttal való vonatkozásban az egyes igények biztosításához az egyetemes egyház állami hozzájárulása 25 százalékra, a fenntartó dija 36 százalékra, a tag díja 39 százalékra értékeltetik; 3. a nyugdíjintézeti bizottság a nyugdíjigény megnyílásánál az elmaradt járulékok évenként tőkésített kamataival való pótlólagos befizetésére az igény megnyílásán egy esztendőnél nem hosszabb időre terjedő haladékot adhat, s az igény a pótlólagos befizetés mérve szerint növekedik: 4. özvegyi ellátási díj, a szabályrendelet 21. §-ában jogosított ellátási díja, árva neveltetési díj, betegápolási, vagy temetési díj igényének a megnyílásánál a nyugdíjintézeti bizottság az elmaradt járulékok évenkint tőkésített kamataival való pótlólagos befizetésére az igény megnyílásán egy esztendőnél nem hosszabb időre terjedő haladékot adhat s az ia'énv a pótlólagos befizetés mérve szerint növekedik; 5. utasítja az egyházkerületek püspökeit, hogy, ha bármely fenntartónak bármely egyházi hatóság bármily cimen segélyt folyósít, a segély kiutalása előtt állapíttassák meg a segélyben részesített esetleges nyugdíjintézeti tartozása és a segély összegét — a méltányosság követelményeinek figyelembevételével — helyeztessék levonásba az érdekélt nyugdíjintézeti tartozására és utaltassák át annak nyugdíjintézeti számlája javára; 6. utasítja az egyházkerületek püspökeit, hogy ugyanezt az eljárást alkalmazzák a tagok segélyezésénél is és általában erélyesen szorítsák a fenntartókat és tagokat a nyugdíjintézettel szemben fennálló kötelezettségeik teljesítésére; 7. kimondja, — Nagy Lajos, esperes, indítványára —- hogy, mivel a congruából 54 pengő a nyugdíjintézeti járulékokra szól, intézkedés teendő, hogy congruás lelkészeknél 54 pengő automatikusan azok nyugdíjintézeti járulékainak részbeni fedezésére fordíttassák ; 8. utasítja a nyugdíjintézeti bizottságot, hogy a fenti határozatokból folyó módosításokat hajtsa végre a szabályrendelet vonatkozó paragrafusain és a módosított szövegről tegyen a legközelebbi egyetemes közgyűlésnek jelentést. 80. (Sz.) Ezután Kuthy Dezső, nyugdíjintézeti ügyvivő, ügyvivői jelentésére utalva, bejelenti ezen tisztségről való lemondását, miután egyéb irányú nagy elfoglaltsága mellett ezen időnként nagyon sok munkát igénylő tisztségét ellátni nem birja. Az egyetemes közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul Kuthy Dezső lemondását és neki az új nyugdíjintézet megalkotása és idáig való kezelése körül kifejtett odaadó és buzgó fáradozásáért köszönetet mond és elismerését fejezi ki, egyben felhatalmazza az elnökséget, hogy az ügyvivői teendők ideiglenes ellátásáról saját hatáskörében gondoskodjék egy esküt tett egyet, egyházi tisztviselő megbízása útján. 81. (Sz.) Beterjesztetik a Luther Otthon-szemináriumi bizottság jelentése a Luther Otthon 1931/32. évi működéséről: A Luther Otthon 1931/32. évi működéséről szóló jelentést egy végtelenül szomorú akkord vezeti be, annak fájdalmas bejelentése, hogy az Otthon Istentől különös karizmákkal megáldott igazgatóját, Vidovszky Kálmánt, az élet és halál Ura hiven végzett szolgálatából tragikus hirtelenséggel elszólította. Műtétnek kényszerült magát alávetni. A klinikára való bevonulását megelőző napon még kisbizottsági ülés volt, amelyen bemutatta az 1931,32. munkaévről szóló jelentést is és mielőbbi teljes felgyógyulásának reményében Ígéretes programmot tárt a bizottság elé, az 1932/ 33. munkaévre. Isten úgy akarta, hogy ennek a programmnak a megvalósítása már másnak a feladata legyen. Az Isten lelkétől ihletett, kiváló nevelő elvesztése pótolhatatlan veszteséget jelent az egész magyar evangélikus, sőt az egész magyar ifjúsági ügyre nézve is, amely veszteség a legsúlyosabban a Luther Otthont sújtja. Azzal a kívánsággal, hogy adja meg neki az Isten szolgálatának hűségéért a mindhalálig hívek jutalmát s hogy tegye áldottá a LutherOtthon vezetősége és ifjúsága szívében a róla való soha meg nem szűnő megemlékezést, hadd szóljon ő maga az 1931/32. év eseményeiről úgy, amint azt, mielőtt a halál kiragadta kezéből a tollat, önmaga vetette papírra. »A Luther Otthon Isten kegyelméből az elmúlt iskolai évben 'töltötte be áldásos hivatásának huszonkettedik esztendejét. Munkánk ebben az esztendőben is a régi, eredeti célkitűzéssel, a régi jó uton haladt. . , 1 Az otthon vezetését a Sándy Gyula elnöklete alatt működő kisbizottság irányította. A kisbizottság határozatainak végrehajtásáról Vidovszky Kálmán, igazgató, gondoskodott, akinek kipróbált, hűséges személyzet állott rendelkezésére. Alkalmazottait az Otthon megfelelően díjazza, fizetésüket a nyári hónapokban is kiutalja, akkor is, amikor legalább 2—3 hét szabadságra men